Szervusz kedves Te, ki idelátogattál!
Először is köszöntünk téged a honlapon!
"De hova is kerültem? Mi ez az oldal?" A kérdés jogos, engedd meg, hogy felhomályosítsalak! Az oldal annak idején egyfajta gyűjtőhelynek indult, ahonnan a dalaimat le lehetett tölteni. Ez később, a fősulis időkben módosult: mindenféle témákban kerültek ki cikkek, legyen az filmismertető, elmélkedős írás, irodalom, zeneajánló vagy humoros szösszenet. 8 éves fennállásunk alatt ez a forma bizonyult a legjobbnak eddig. Egységes témakört ne keress, itt bizony mindenről írunk, amiről azt gondoljuk érdemes... és amire van időnk. Nincs rendszeres megjelenés, de igyekszünk valamiféle ütemtervet tartani, több-kevesebb sikerrel.
Ha úgy gondolod, írásoddal színesítheted a honlapot, kérlek, ne fogd vissza magad, küldd el nekünk, örömmel elolvassuk, és ha olyan, kitesszük, hadd olvassa el más is! Az írásokat és észrevételeket erre az e-mail címre várjuk:
pactolous[kukac]mail[pont]inter[pont]hu
Fenn vagyunk már Facebook-on is, csatlakozz hozzánk, és értesülj mindig egyből az új írásokról!
Kellemes kalandozást a honlapon!
Pactolous
Cikkek
Nem állítom, hogy minden előadóművész életében eljön az a pillanat, amikor többet mutat meg magából a zenéjén keresztül, de szerintem abban kiegyezhetünk, hogy fel tudnánk sorolni pár ilyen példát. Gareth Emery most gondolta úgy, hogy a dalszerzést és a produceri feladatokat ezúttal a saját, sokkal szabadabb kezébe veszi, ennek a lenyomata lett ez az új lemez, ami viszont véletlenül sem trance. Vagy legalábbis nem teljesen. Erre jobb felkészülni!
Az Awolnation egy meglehetősen bohém együttes Amerikából, akikre jobb műfaji meghatározás híján csak a pop-rock aggatható. Én viszont pont ezt szeretem bennük, még a gyengébb lemezeiken is képesek meglepni engem, az pedig még nagyobb öröm számomra, ha végre dicsérő szavakkal tűzdelhetem tele írásomat.
Egyre több alkalmam nyílik deep/progresszív house/trance lemezeket értékelni és ennek bizony kifejezetten örülök. Ez a fajta hangzás egyre közelebb és közelebb vájja magát az eredetire és igényességre ácsingózó szívemhez és szerencsére album szinten is érkeznek a jobbnál jobb muzsikák. Most ismét két alkotásról értekeznék egyszerre, úgy érzem ez egy kiváló alkalom, hogy összehasonlíthassam őket, az elkövetők pedig Jody Wisternoff és Matt Fax.
Csúfondáros helyzet az, amikor a magasra felsrófolt elvárások elveszik a zene önmagában való élvezetét. Így olyan előadók munkája kaphat a meleg mellé hideget is, amelyik lehet nagyon meg sem érdemelné. A közhiedelemmel ellentétben ez ilyenkor az epés pennájú kritikusnak is fáj. Lám, itt van Craig Connelly új lemeze és örömöm mégsem teljes: folyton csak az elégedetlenkedés, mi?
Tudom, áprilisban nem volt semmi. Tudom, egyre ritkábban van cikk. Keressek kifogásokat? Fogjam a koronavírusra, családi problémákra, lustaságra? Vagy túllépünk ezen? Megpróbálok gyakrabban jelentkezni, ötleteim is vannak (húha!). Addig is két trance lemez kritika, íme: Luttrell és Jorn Van Deynhoven.
Most, hogy sokunk otthonmaradásra vagy éppen a társadalmi érintkezések minimalizálására kényszerült, végre juthat idő arra, hogy olvasgathassunk és/vagy zenét hallgassunk. Mi itt a honlapon összekötjük ezeket a foglalatosságokat, még pedig úgy, hogy két igen ízletes, progresszív trance/house albumot mutatunk be Néktek. Lássuk, mivel készült Gabriel & Dresden és Lane 8!
Tavaly a Rammstein végre megtörte a hallgatást és a végeláthatatlan turnék után stúdióba vonult, melynek eredménye - mily meglepő fordulat - egy lemez lett. Frontemberük Till túlórát is bevállalhatott, mert az év végén második szóló anyagát is megjelentette, arról nem is beszélve, hogy idén mindkét produkcióval turnézik. Ez már talán túl sok lenne a jóból? Nos, az első album fényében azért ez erősen két esélyes, de lássuk csak!
Én úgy gondolom, egy album akkor élvezetes, ha egy kerek egészet alkot. Keretet adhat neki a hangszerelés, a stílus vagy akár egy koncepció is, mondjuk egy történet elmesélése. Működhet-e viszont albumként egy olyan lemez, ami a terv részévé teszi azt, hogy minden dal más és más? Milyen lehet egy fiktív best of válogatás? A Lordi mutat egy alternatívát!
Tudom, tudom, előző kritikámat is azzal kezdtem, hogy mennyire le vagyok maradva zeneügyileg (és akkor még a novemberben megjelent Lindemann lemezt csak a héten hallgattam meg), de igyekszem, eskü! Most például rögtön négy albumról is értekezem kicsit rövidebben, főképp azért, mert semmiképp sem akartam szótlanul elmenni mellettük. Kapaszkodjon mindenki! Érkezik Ben Böhmer, Grum, Cold Blue és a The Thrillseekers pres. Hydra!
Csak eljött az új év, ez már csak abból is látszódik, hogy próbálom a tavalyi lemaradásaimat bepótolni. Elnézést mindenkitől, aki már várt tőlem valami lemezajánlót (attól a két embertől, sziasztok!), az óév nem végződött valami fényesen számomra, így nehezen vettem rá magamat, hogy írjak, de a felhők egyelőre elvonultak, úgyhogy nincs mese, írok! Méghozzá Lana Del Rey nyár végén megjelent lemezéről!
Papa jel... ja, azt itt nem kell. Khmmm... Megjelent hát a Netflix várva várt The Witcher sorozata, én pedig nem voltam rest és már meg is néztem mind a nyolc epizódot. Meglepő módon, az alábbi sorokban a szériával kapcsolatos véleményemet fogjátok megismerni.
Aly & Fila két meghatározó alakja a trance stílusnak, saját, erősen szubjektív véleményem szerint viszont inkább a különálló, kislemezes dalokban erősek (meg persze a remixek kivitelezésében), azokban viszont nagyon. Évekig ostoroztam őket az oldal hasábjain, hogy szedjék már össze magukat az albumjaikon is. Nem valószínű, hogy hallgattak rám, de amikor ezeket a sorokat gépelem, úgy érzem, megérte szigorúnak lennem!
Azt hiszem egy nyilvános bocsánatkéréssel ildomos kezdenem: a feldarabolt album koncepciója lehet működőképes. Tény, hogy az esetek többségében számomra nem szimpatikus, ha egy zenész, énekes vagy együttes több részletben jelenteti meg szerzeményeit, de létezik olyan előadóművész, aki képes ezt a módszert nem csak elviselhetővé, de élvezhetővé is tenni. Nincs mit tenni: Solarstone a trance műfaj Midász királya!
Papa Facebook-os instant és rapid kritikáinak novemberi összefoglalója, amiben ezúttal két anime és egy rajzfilm került a boncasztalra.
Visszatartani nem csak a vizelési ingert, de egy új dalt sem kellemes érzés, már csak azért sem, mert a lehető leghamarabb megmutatná az ember mindenkinek, mit hozott össze. És igen, még mindig a szerzeményre gondolok... De hát ez van, ha a szabályokat be kell tartani, például egy verseny esetében. Igen, új dalomat megmérettettem öt másikkal és az eredményhirdetésig nem reklámozhattam. Szerencsére már túl vagyunk rajta!
Pactolous
2020-09-06 19:42 
0
1115
| Rovat: