Gyilkos gyengédség (2. rész)

Adri

2008-06-19 21:16 Hozzászólás

2771 | Rovat: Irodalom »

Két szív, két teljeseb különböző lélek, mégis azonos cél. Mindketten a másik halálát szomjazták. Különböző okokból, ugyanazt akarták, most, egyszer az életben a két szív szinte egyszerre dobbant, egyszerre volt hideg és fájó. Mindketten féltek és mindketten azt hitték, hogy a másik nem is sejti, mit forralnak.

Sarah is lassan leült a Timmel szemközti fotelbe. Merev háttal, feszes testtarással. Farkasszemet néztek. Egyikük sem adta fel, nem pislogtak, merőn nézték egymást. Szinte egyszerre álltak fel. Mindketten kabátban voltak még, a lány nyakában, pedig ott nyugodott a lila selyemsál.

Lassan lépkedtek egymás felé. Mikor szorosan egymással szembe kerültek, hirtelen valami rejtélyes oknál fogva a feszültség feloldódott és egy teljejen másfajta érzésnek adta át a helyét: a vágynak. A lány csókolta meg a férfit. Életében először szívből tette mindezt, mintegy búcsúzva a férfitól, aki soha nem lehet az övé. Tim félig ridegen, félig szenvedéllyel csókolt vissza. Maga se tudta igazán mit érez, maga se értette a hirtelen fellobbanó vágyat. Talán a gyilkos vágy egyszeriben ilyen hirtelen szexuális vonzalommá alakulhat? Lehetséges ez? Agyán átfutott a cél, amit nem felejthet el. Bosszút kell állnia. Barátja sírjánál esküt tett rá, hogy a lány sem végezheti másképp. Meg kell halnia. Talán még kapóra is jöhet a csók. Mikor a lány teljesen belefeledkezik az ölelésbe és ébersége elalszik elkaphatja a nyakában lógó selyemsálat. Nem lenne nehéz.

Csupán egyetlen csók, végtelen hosszúnak tetsző másodperceiben a két ember vágya a tetőfokára hágott. A nő a férfit akarta, a férfi a nőt...holtan látni. Most felcserélődtek a szerepek, a férfi volt a számító, a nő gyenge. És Sarah talán pont ennek köszönhette az életét. De milyen életet?

Igen, abban a percben, mikor a férfit megcsókolta, mikor érezte azt a fajta vágyat, amit még sohasem, ami a szerelem kezdete, a lány már tudta, hogy ezt nem tudja feldolgozni. Nem lehetett. Ő nem lehet...boldog? Ismerte a szót, de soha nem értette. És attól az embertől, aki soha nem kapott szeretetet, akinek soha nem volt része semmi jóban, hogy is várhatnánk el, hogy 30 évesen megváltozzon? Hogy értékelje mindezt? Hogy boldogan vesse bele magát egy férfi karjaiba és addigi életét felejtse el? Nem, nem lehet. Sarah ezt nem tudta megtenni.

A vad csók utolsó másodpercei gyengéddé váltak. Búcsúztak. A pillanat elmúlt. A vágy szertefoszlott a levegőben. „Elnyelte a sötétség, ami Brad koporsóját is”- gondolta Tim. „Elnyelte a sötétség, ami mindig is bennem élt”- gondolta Sarah. És akkor a férfi a sál felé nyúlt...

Pár nappal később a rendőrök megtalálták Tim holttestét. Sötétben tapogatóztak, el sem tudták képzelni, ki lehetett a gyilkos. Kis városban éltek, mindenki ismert mindenkit. Ezért senki nem kételkedett a halott kilétét illetően. A protokoll azonban megkívánta, hogy valaki azonosítsa. Mivel Tim egyedül élt, rokonai nem voltak, egyik ismerősét kérték meg erre a feladatra. A sors úgy hozta, hogy éppen Sarah-t.
Nehéz, de határozott léptekkel haladt a lány a rendőrök között a hullaház folyosóján. Nem érzett semmit. Se részvétet, se szánalmat, még egy kis bűntudatot sem. Legalábbis ő azt hitte.

Az út hosszúnak tűnt, mégis túl hamar elérték a szobát, ahol a letakart holttest feküdt. Az egyik rendőr, fájdalmas arccal, lehúzta a lepedőt Tim arcáról. A férfi vonásai halálában éppolyan gyengédek voltak, mint mikor derűs életét élte. Nyoma se volt rajta az akkori éjszaka dühének. Sarah a férfihoz lépett, és megfogta a kezét. Csak egy pillanatnyi gyengédséget mutatott…
- Kérem, ne szóljon semmit, és tegye hátra a kezeit! - mondta a rendőr, szinte szomorúan és a következő másodpercben jéghideg vasmarok szorította a lány csuklóit. De őt ez nem érdekelte. Még fagyosabb szorítást érzett a mellkasában.