Fa alatt, egy sör mellett
Helgusz
2008-08-11 21:31 
0
2604
| Rovat: | Igen jól érzed ez az írás rólad fog szólni. Nem rólam és rólad inkább csak rólad. Nem azért sajátítom ki neked ezt a részt, mert utállak vagy, mert őrülten szeretlek, hanem mert egyszerűen kedvellek, része lettél az életemnek. Tudtuk mindketten, amikor megláttuk egymást, hogy igen ő kell nekem, ha nem is öröke, de egy időre. Majdnem, mint a könyvtárban, kikölcsönzöl egy könyvet, ami tudod, hogy nem lehet a tiéd, de azért jó érzéssel viszed haza. Te is elvittél magaddal, egy átbeszélgetett éjszaka, néhány heves és érzelmes csók, majd a folytatatás… Na igen, ez az, ami nehéz, másnap összefutni valakivel, akivel előző este kissé immunis állapotban ismerkedtél meg. De nem, nem volt csalódás. Újabb csók és nyugodtan lélegeztünk fel, igen ez az. Ez az a csók, amit tegnap is éreztem és még mindig olyan finom. Aztán a nap végén elváltak az útjaink. De Te kérted, hogy újra találkozzunk, és én igent mondtam. Találkozást, találkozás követett, mindegyik gyomorideggel, izgalommal és szenvedéllyel volt felvértezve. Hogy mindez miért is jutott eszembe? Befejeztem a könyvet, amit tőled kaptam. Imádtam olvasni, ittam minden egyes szavadat, néha úgy éreztem, hogy ezt csak nekem írtad, hogy ez csak rólam szól. Aztán rá kellett döbbennem, hogy amikor mindezeket leírtad mi még nem is ismertük egymást. Tehát csak egy vagyok a sok közül. Bevallom ekkor egy kicsit felébredt bennem a zöldszemű szörny. Pedig tudtam és Te is tudtad, hogy nem fog sokáig tartani ez a nyári csoda. Ahogy beköszönt az ősz én elutazom, és Te itt maradsz, új életet kezdesz, nélkülem, nem szerepeltem a terveidben és nem is fogok soha már. Csak egy nyár voltam, egy kaland, egy érzés, egy felejthetetlen csók. „Fa alatt, egy sör mellett”
 |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!