Egyedül a sötétben? Egyedül?

Írta Papa Dátum 2008-08-24 10:12 Hozzászólás 2 Olvasta 6666 | Rovat: Öt perc Papával »

Óriásira nőtt Hold az égen, szüleim vásárolni vannak, már kész a vajas popcorn, villany lekapcsol... tökéletes a hangulat. Egyedül vagyok a sötétben, az Egyedül a sötétben című filmmel. Nem kellett csalódnom. Sajnos.

A Retek Szórakozóhely szerencsémre még azzal is kedveskedett a nézőknek, hogy a mozikban már általános, negyed órás késést ők is betartották! Nem mondhatnám, hogy mindez felkorbácsolta az érdeklődésemet, de legalább adott egy ténylegesen mozis hangulatot az egésznek! De a film előtt tisztázzuk: ez is egy játékadaptáció. Vagy legalábbis papíron annak kéne lennie. Az Alone in the Dark első része műfajt teremtett. Oké, ez így nem teljesen igaz, túlélő horror játékok már az 1992-es megjelenése előtt is voltak, de az AitD sikeres és követendő példát állított az utódok elé, azzal hogy 3d-ben valósult meg. Ez volt az első ilyen túlélő horror! És noha kétségtelen, a harc is bőven kapott szerepet a sorozat eddigi részeiben, de azért a főhősöknek sosem volt végtelen lőszere, és gyakran botlottak olyan ellenségbe, amit meg sem lehetett ölni! A játék értelmét, lényegét az adta, hogy egy adott szituációban, a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával, a játékosnak túl kellett élnie. Tehát sosem, vagy csak nagyon ritkán, redukálódott a játék eszetlen öldökléssé. Az pedig vitathatatlan hogy egy olyan aurát sikerült a készítőknek teremteni, ami sokaknak okozott rémálmokkal teli éjszakákat. Egyszerűen lenyűgöző volt akkoriban. Ez a film nem ilyen!

Uwe Boll, e remek „alkotás” rendezője, számomra egyre inkább olyan mint a takonylabda! Valami felfoghatatlan anyagból készült, idióta maszlag, amihez még hozzáérni is borzongató érzés! Ráadásul ha mérgemben a falhoz vágom, akkor sem esik szét, hanem elkezd a saját gusztustalan, nyálkás csíkján lefelé haladni. Lassan. Túl lassan! Egyébként meg azt mondják, hogy a leghosszabb utazás is csak egyetlen lépéssel kezdődik, szóval... Mr. Boll, KEZDJEN LÉPEGETNI!


Huh, rendben. Ne fecséreljünk több szót arra az emberre (bocsánatot kérek a többi embertől), inkább lássuk a filmet. Az egész úgy kezdődik mint a Star Wars. Csak itt egy hosszú, végtelenül hosszú, unalmas, és hosszú szöveg úszik a képernyőn. Lenyűgöző kreativitás, de már itt felmerül a kritikusban a kérdés: egy horror filmben miért kell mindent a néző szájába rágni? Hová tűnik így a feszültség, az érdeklődés, a meglepődés? Megmondom. Lehúzódik a WC-n! De semmi gond, lépjünk tovább. Kaptunk a készítőktől egy derék narrátort, a főszereplőt, Christian Slatert (Edward Carnby szerepében). Ez is egy teljesen felesleges húzás volt. Arról nem is beszélve, hogy a derék főhősünk memóriája gyerekkorában kitörlődött, ám azért néha-néha csak előtörnek azok a fránya emlékek. Mi is láthatjuk ezeket a képeket, és minden épp elméjű nézőben felmerülhet a kérdés: egy olyan intelligens ember, mint Carnby, miért nem jön rá ugyanazokra az egyszerű következtetésekre, mint mi? Megsúgom, simán rájöhetne! Gyakorlatilag semmi olyat nem lát csak a néző, ami miatt hihető lenne, hogy a főhős nem ébred rá mindenre, jóval a film vége előtt! Mindegy, ezt még valahogy el lehet nézni. Legyünk jószívűek ugye.

Ahogy haladunk előre, eltelt már vagy öt perc, rájöhetünk arra is, hogy Boll „mester” látta a Taxi című francia filmsorozat valamelyik részét, ugyanis a sárgataxis üldözési jelenet teljesen arra hajaz. Mondjuk kissé furán hat a következő: amikor Carnby szól a sofőrnek, hogy követik őket, akkor a srác teljesen fellelkesül és azonnal száguldani kezd. Aztán az első koccanás után elkezd siránkozni mint egy kislány! Mekkora FOOOS! Sebaj. Ezután jön az akciófilmekben megszokott jelenetsor: két superman összecsap. Főhősünk ellenfele először egy kb ötméteres magasságból ugrik rá, ami ugye mindkettőjüket meg kellene hogy viselje, de ez nem így történik. Aztán a gonosz bácsi kap egy pár golyót a testébe, de még csak le sem lassul. Átrugdossák egymást kirakatokon, mindketten repkednek mint a majomszar a ketrecben, de persze ez sem okoz semmi gondot! Végül a gonosz bácsi ráesik valami kiálló karószerűségre és simán meghal. Igaz hogy előtte túlélte hogy összeverik, szétlövik, de egy rozsdás kis bökőtől rögtön beadja a kulcsot. Biztos elfertőződött a sebe! Mindeközben pedig valami olyan ratyi zene szól, hogy nyugodtan le is vehetjük a hangot (ez egyébként az egész filmre igaz). Ha már a kliséknél tartunk, nem a lopásoknál azokra majd mindjárt rátérek, meg kell említeni hogy kapunk egy teljesen felesleges, értelmetlen szexet is, ami ugyan meglehetősen jól mutat a képernyőn, de ezen kívül más szerepe nincs. Mindegy, az ilyesmihez is hozzá lehetünk már szokva a mai filmiparban.

[1] [2] (2/1)


Hozzászólás
Papa Papa
2008-08-24 16:02
Hmm... Petix barátom ismét adott egy jó ötletet! Azt hiszem, már csak a teljesség kedvéért, hogy a Postal sem fogja megúszni :)
PetiX PetiX
2008-08-24 12:19
télleg nem sok köze van a játékhoz..
boll mester leghasználhatobb filmje talán a postal bár abban is van némi hiba.. kiváncsi leszek annak az elemzésére ^^
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!