(nincs cím)
Pebble
2008-09-29 20:24 
2
2818
| Rovat: | SOSEM kértelek, hogy változz meg. Csupán figyelmeztettelek, hogy változol. Sosem gondoltam komolyan, amikor kiabáltam Veled. Vagy amiket mondtam Rád. De ha mégis így értetted, kérlek, bocsáss meg. Legszívesebben beleordítanám a szélbe: BOCSÁSS MEG! Parancsolnám neki, vigye el az üzenetemet, adja át a könnyeimet. Súgja meg esti imáimat, éji álmaimat, reggeli kívánságaimat és egész napi szenvedésemet. Nélküled. HITTEM hogy egyek vagyunk. Hogy Te meg én örökké. Ez nem szerelem, hanem valami sokkal több, intenzívebb, mélyebb volt. A miénk volt. Barátság volt. Így: BARÁTSÁG. Csupa nagy betűvel. Kitépted magunkat ölelésemből. Mintha a szívemet húztad volna. Vitted, vitted és nem néztél vissza. Láthattál volna. Egyedül. Egy életképtelen csonk, ami lóg a levegőben. Egy félbevágott alma, melyben bennemaradt a kukac. Egy rothadást hozó, enyészetig kínzó élősködő. VOLNA esélyünk még? Egyedül nem tudom rá a választ. Segíts! Nem múlhatott el nyomtalanul minden! A séták, a sörözések, a mozik, az utazások, a szilveszterek, a tervek. Ezek mi voltunk! Amióta meghasadt a szívem, sokat rajzolok. Napocskát, virágot, felhőt. Egy nyugodt világot. Szeretlek! (még.)  |
Hozzászólás
2008-09-29 23:11
Nagyon tetszett. Teljesen átéreztem, annyira jó.
A fogalmazás különösen jó. Én átéltem már mindezt és most újra érzem, azt amit akkor.
Egyszóval király. Bár azt is írhattam volna amit Anita.
2008-09-29 20:43
az első két mondat odabasz (én használom ezt a szót
felfogom. átérzem. megérteni sosem fogom.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!