Daniel Broadwick – Kicsi, zöld, de nem növény!
Papa
2008-10-15 20:02 
0
2962
| Rovat: A mi derék Danielünk már éppen beilleszkedett újdonsült királyságában, amikor megjöttek az első látogatók. Nem! Nem Samuel barátai ugrottak át hozzájuk, egy korsó humuszra. Ezek a látogatók a világűrből érkeztek!
A csészealj, ami leginkább egy modernkori autóra hasonlított, így nem igazán nevezhetjük csészealjnak, a Big Ben előtt landolt. Mint mondtam nem volt túl nagy jármű, és a szükséges világításon kívül nem rendelkezett semmilyen fényforrással, így Daniel pusztán a véletlennek köszönheti hogy meglátta. Épp a nagy toronyórát készült átállítani, amikor az idegenek megérkeztek. Az űrkocsi fedele lenyílt és a bámészkodó Mr. Broadwick meggyőződhetett arról, hogy a jármű rendelkezik mindenféle kényelmi felszereléssel, és persze az elengedhetetlen biztonsági kiegészítőkkel. Volt benne például, az emberek számára ismeretlen állat bőréből készült ülés, egy szervó joystick, belső ablaktörlő, oxigéncserélő szellőztetőrendszer, néhány palacknyi tartalék levegő, gyerekkeltető, nomeg két űrlény is. Daniel úgy feltételezte hogy az egyik egy hím egyed, a másik pedig egy nőstény (ugyanis az egyik, a nőstény, a hátán hordta a petéket). Már el is kezdett gondolkozni azon, hogy milyen nevet adjon új kedvenceinek, amikor a hím megszólalt. Furcsán magas hangja volt. Meg nagy, kerek feje, zöldes bőre, koromfekete szeme, vékony végtagjai, de nagy hasa. Ami hiányzott róla, az a haj volt. Szegény kis lény teljesen kopasz volt. Ahogy egyébként a neje is, szóval ez valószínűleg valami genetikai sajátosság lehetett nálunk. Mindenesetre ott tartottam, hogy a hím megszólalt. – Hfmbhmdkgm dbdgjnbdlk 124m sl mskl! Daniel ereiben meghűlt a vér! Lehet hogy ezek skótok? Futott át agyán a gondolat. Vagy talán németek? Nem, az nem lehet, hogy…. – Önök franciák? – Nem, földlakó! Mi a Jupiterről érkeztünk. A nevem: Agyxdfgs Aghseg Davadsa! – Biztos, hogy nem franciák? Ez eléggé franciásan hangzott… – Oké, oké, szólíts nyugodtan Bobnak! Ez itt a nejem, Margaret! Azok pedig a kicsinyeink! Aztán szépen felsorolta mind az ötszáz petéjének a nevét, miközben Daniel két dolgon kezdett gondolkodni. Egy: miért nem ment el korábban pisilni? Kettő: ha ezek nem franciák, akkor mégis mit keresnek itt? Kérdő, és valószínűleg értetlen arcát látván Bob magyarázkodni kezdett: – A kiadó bolygó miatt vagyunk itt! Önnél kell fizetni a lakbért? – Hogy… mi? – Tudja, nem? – Ö… nem. – Hmm… furcsa hogy a gondnokot nem tájékoztatják időben! Figyeljen ide! Mondta Bob, majd egy képernyőt kapcsolt be a kocsiban. Úgy tűnik a tévé náluk sem ismeretlen fogalom. A készülékben egy reklám futott, melyben egy lilás űrlény, akinek feltűnően sok csápja volt, épp azt ecsetelte hogy a Föld ideális lakhely az újdonsült pároknak. Majd a reklám végén a kép megmutatta a bolygót az űrből, és így jól látható volt a Szibéria területébe égetett felirat: „Bolygó kiadó!” |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!