Randommá vált tervezett kirohanás

Írta Papa Dátum 2009-03-22 09:30 Hozzászólás 1 Olvasta 8851 | Rovat: Öt perc Papával »

Írni akartam valami elméset arról hogy mik történhetnek az emberrel, miközben társaságban kénytelen várakozni, de tervem meghiúsult. Orvul lecsapott rám egy tanóra! Zavart ahogy a tanár a hallásküszöböm alsó határához közeli 'erősséggel' duruzsolt a fülembe. Mint egy tudatalattira ható fogalmazásgátló. Na mindegy, lássunk inkább hozzá!

Az utóbbi hetekben a keddi napokat Százhalombatta legnagyobb látogatottsággal rendelkező találkozóhelyén töltöttem. Laikusabban megfogalmazva az orvosi rendelőben. Persze nem csak baráti látogatást tettem a háziorvosomnál, a belgyógyásznál és a laborban. Volt egy rövid ideig tartó rendellenes szívműködésem, amiről kiderült hogy teljesen ártalmatlan kis dolog volt, a szívemnek semmi baja. Legalábbis fizikailag. EKG-t is eszközöltek rajtam és az eredmény még mindig a tárcámban van. Így ha randevúra tévednék egy nőnemű emberi lénnyel, akkor megmutathatom pontosan hogyan is ver érte a szívem. Romantikus vagyok, ugye? Visszatérve a rendellenes szívműködéshez, a doki azt mondta hogy valószínűleg a stressz, vagy csekélyke szorongás a felelős azért hogy azt hittem beadom a kulcsot. Hol ér engem stressz, drága olvasóim? Igen, akkor is amikor a tükörbe nézek, de most nem erre gondoltam, szóval kössz hogy szóbahoztátok. Én most az iskolára céloztam! Tény, szívesebben céloznék rá egy nukleáris rakéta kilövőrendszerével, de sajnos a posta nem hozta még meg az urániumot amit rendeltem. Egyébként pedig hogy történhet meg az hogy az iskola már egészségügyileg is tönkre tesz? HE?



A suliról azonban már ennyi is túl sok volt. Majd ha kiszabadulok a három év szigorítottból, akkor talán írok egy nagy leleplező könyvet. Az úgyis olyan divatos manapság. Vagy csak megölök mindenkit. Az is elég menő! Rátérek inkább arra hogy mi történt a rendelőben. Egészen pontosan a váróban, ahol egy vagon beteg ember van összezárva, szinte légmentesen. Hiszen nincs is egészségesebb, jobb, annál amikor az ember torokfájással érkezik és TBC-je lesz mire sorra kerül. Elnézést kérek azoktól akikkel ez megtörtént, de gondoltam ez lenne az egyik legszemléletesebb példa.

A baj azonban nem is igazán azzal van, hogy megvan az esélye egy ragályos betegség megszerzésének, miközben az ember csak egy szemcseppre vár. Sokkal fontosabb szempont hogy milyen körülmények között kaphatjuk el! Hiszen ha egy művelt, intelligens, jó humorérzékkel megáldott, tisztességes, kedves emberrel folytatott magasröptű beszélgetés közben válok influenzássá, hát legyen! Majd legközelebb is találkozunk. (Kis kitérő: azzal nem foglalkoznék hogy hogyan és mit lehet elkapni a nemibeteg gondozók várótermeiben.) Viszont amikor egy vénségesnél is vénebb, horrorfilmbe illő anyóka/bácsika telepszik az ember mellé és köhécselve ecseteli hogy milyen halálos betegséget köp éppen a szemünk közé… hát az… nem kifejezetten kedves dolog. Hogy tőlem szokatlanul diplomatikusan fogalmazzak. Egyik „kedvenc” személyes példám amikor egy öregapó ült mellém, vakarta a fejét és ecsetelte hogy manapság úgy viszket a fejbőre, meg olyan égő érzést érez a fejbúbján és kipróbált már mindenféle kenőcsöt de nem használtak… No komment. Térjünk el azonban ettől a betegségterjesztős problematikától, hiszen van bőven más is a tarsolyomban.

Kissé ellentmondva magamnak, visszacsatolnék az előző bekezdéshez, a leülős-beszélgetős öregemberekhez. Bizonyára mindannyian találkoztunk már ilyen esettel, ami leginkább a német villámháborút idézi. Ahogy mellénk robbannak és még azelőtt hogy felocsúdhatnánk a megdöbbenésből, máris beviszik a második ütést: megszólalnak. És csak mondják és mondják és mondják! Végeláthatatlanul, lélegzetvétel nélkül! Szinte már mutáns képességnek tűnik ez a tulajdonságuk. Ha ehhez hozzávesszük hogy a buszokra is milyen emberfeletti erők használatával jutnak fel, még a legnagyobb tömegben is, akkor jogosan merül fel bennünk a gyanú: az öregek egy bizonyos csoportja űrlények által kifejlesztett tömegpusztító vegyi-biológiai fegyver! Hogy mi a pontos céljuk velük az idegeneknek azt nem tudom, de úgy hatvan év múlva talán rájövök majd én is. Már ha nem mossák ki addig az agyamat mosógép kímélő, színtartós mosószerrel.

[1] [2] [3] (3/1)


Hozzászólás
Anita Anita
2009-03-23 00:18
yeeeessss :D
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!