Monstre lemezmustra
Pactolous
2009-03-26 18:34 
5
19755
| Rovat: Félszintlépés (Ayumi Hamasaki – Next Level)  Eredetileg egy maxiról akartam írni, erre tessék, addig ülök a kritikákon, hogy befut az új album is. Sebaj, örülünk neki. Aki fura szempárral néz az előadó nevére, annak egy kis magyarázattal kell, hogy szolgáljak, de nézzétek el nekem, hogy nem engedem bő lére a dolgot. Aki teljes áttekintésre kíváncsi az keresse fel a Vikiről elnevezett enciklopédiát a neten, mind magyarul, mind angolul bőséges információt fog találni. Ayu Japán egyik legfényesebb csillaga, mondhatni a kelet Madonnája. 1998 óta van a pályán, több millió albumot adott el, számos ottani zenei rekord megdöntője, és nem mellesleg bitang jó előadóművész. Zenei palettáján rengeteg stílus helyet foglal, klipjei egytől-egyik mind profi alkotások, koncertjei monumentálisak, látványosak, parádésak. Nem kis félelemre adott okot azonban a tavalyi év elején, hogy Ayu bal fülére teljesen megsüketült. Az énekesnő azonban megígérte, hogy amíg bírja, folytatja, és ez így is lett, hisz a Next Level nemrég kopogtatott be az ajtómon. Next Level. Következő szint. Drasztikus újdonságokra számítottam eme cím hallatán. Kíváncsi voltam, hogy merre halad tovább a hangzás, hisz az utóbbi időben, mintha Ayu mindenkinek meg akart volna felelni (mind a rockot szeretőknek, mind a pophallgatóknak). A döntés érdekes lett: maradt ez is, az is, és pluszba beférkőzött még egy harmadik jellemző, az elektronikus hangzás. Interesting… mondhatná a művelt japán, ha tud angolul. A lemez rengeteg átvezetőt tartalmaz (mint mindig), így kicsit csalóka a 14 szám, de azért korrekt hosszúságú lett a korong (kis képzavar, sebaj). Érdekesség, hogy az album azon világelsők egyike, amelyik egy 2 GB-os USB pendrive-on is megjelenik (tehát nem csak CD-n, DVD-n). Bridge to the Sky – Intro, de nem a megszokott fajtából; van egy olyan sejtésem, hogy ez a dal is meg fog jelenni majd később teljes formában, mint tavaly a Mirrorcle World. Nagyon jó dallamú szösszenet, örülnék ha igazam lenne, mert így csonka érzésem van. Next Level – Végre, hosszú idő óta ismét a lemez elején a címadó dal. Szokásos Ayumi szám, lágy hangszerelés, szép dallam. Eddig minden rendben, bár még nem érzem azt a bizonyos szintlépést, amit a cím sugall. Disco-munication – Fura megoldás, de ez megint egy rövid átvezető. Talán így akarták érzékeltetni, hogy most bizony meglepő dolgok fognak következni? Sikerült, mert a retro dobok és a fokozott szintetizátorhasználat, a torzított, megtépett vokál mind ezt sugallják. EnergizE – Nintendo-ba oltott Britney szám. Ez jutott eszembe róla. Feltűnő hasonlóságot mutat Spears kisasszony Womanizer című dalával (még a címek is). Amúgy buliszám, vidám, bohókás, de lehetne erőteljesebb. Örömmel vettem észre, hogy Ayu sokat csiszolt az angol kiejtésén. Az pedig hatalmas plusz pont, hogy gitárszólónak is sikerült helyet szorítani. Sparkle – A második maxin szereplő számok egyike. Nagy kedvencem a lemezről. Csodás a hangszerelés, tele van jó ötletekkel, dallamokkal. Az album egyik csúcspontja. Rollin’ – Örülök, ha elektronikusodnak a dalok, de szerintem Ayumiék átestek a sárkány túloldalára. Fémessé torzított énekek, dobalapok, csipogó szintik: meglepő. Nem feltétlenül rossz, de nem a legjobbak egyike. Itt jegyezném meg, hogy Ayu leszokhatna már igazán az elnyújtott hangremegtetésétől, de lehet, hogy ez csak engem zavar. Green – Az első maxi egyik dala. A tradicionális hangszerek szerepeltetése kiváló ötlet, hamisítatlan japán zene. Kellemes vontatottság, magasztos hangulat: ettől lesz igazán jó egy nóta. A vonósok visszatérésének is örültem, lehet, hogy ez a dal korábban készült? Load of the Shugyo – Ismét egy átvezető darab, ami megint egy kis váltást jelez előre. A 80-as évekből fennmaradt dob és a zúzós gitár párosítása több, mint érdekes. Vajon mennyivel lehetett volna ütősebb igazi dobokkal? (a Shugyo harcművészeti kifejezés, gyakorlás, vallási gyakorlat az Aikidoban) Identity – Telitalálat. Király shuffle ritmusú nóta (javítson ki valaki ha tévedek), gitárokkal telítve, igazi Ayumi hangzással. E’mmán döfi! Rule – A második maxi másik száma, az aktuális sláger, köszönhetően a DragonBall Evolution filmnek (ez a hivatalos dala). A filmről majd egy „5 perc Pactolous-szal” rovatban értekezek, amint láttam már saját szememmel is, de most a nótáról van szó. Zúzós, pergős darab ami nem nélkülözi a nyugalmasabb, kiállós részeket sem. Nagyon erős! Love'n'Hate – Ajjajj, az a bizonyos divathullám elérte Japán partjait is. Még jó, hogy azért kellően elegendő Ayumi hatás is van a dalban. Egy R’nB számról van szó ugyanis. A Madonna-analógia most még aktuálisabb lett. Szerencsére csak kis mértékben érzek rossz mellékízeket, sok részlet megmenti a dalt. Mondjuk úgy, hogy színfoltnak jó, de nehogy jövőre kapjunk egy Hard Candy-t japán papírban! Pieces of Seven – Utolsó átvezető, ami elkülöníti a lassú dalokat. Általában az mindig jellemző volt az Ayumi lemezekre, hogy az andalító számok egy helyre kerültek, ezáltal picit elaltatva a tisztelt hallgatót, de erről most szó sincs. Az átvezető kezdése meglepően király, csodás szintidallamok vezetik be a későbbi zúzást. Days – A Green-nel együtt szerepeltek az első maxin. Kis karácsonyi hangulat lengi át ezt az infantilis dalocskát. Forgattak hozzá egy elég gyerekes, sablonos klipet, de azért nincs vészhelyzet, hiába van az a gyanúm, hogy egy Ayu Music Maker-rel csinálták a nótát (annyira tipikusan ayumis). Curtain Call – Azon ritka Ayu dalok egyike, amik jóformán egy szál zongorásak, és mégis csodásak. Lehet, hogy ezt csak én gondolom így, de nekem a legtöbb hasonló száma kicsit unalmas (talán, mert nem értem a dalszöveget), ez viszont kiváló, magával ragadó, istenien emelkedő (főleg a kórus a végén!). Egy igazán jó album méltó zárása. Tény, hogy nem sok változást hozott a lemez, tehát a szintlépés elmaradt, de mindenképpen megérte rá várni. Nem előzte meg nálam a (miss)understood-ot, de azért a TOP-ban ott van. Nyilván sokan vannak, akik még egyáltalán nem hallgattak még japán popzenét, nekik mindenképp azt ajánlom, hogy hallgassanak meg egy párat, már csak a nyelvezet miatt is. Viszonylag hamar rááll az ember füle, utána pedig felejthetetlen élmények várnak ránk. Japán-rajongóknak, Ayumi-t kedvelőknek kötelező darab! (PetiX, hozzáfűznivaló? :)) A "Sparkle" videóklipje  |
Hozzászólás
2009-03-29 23:59
Ja, amúgy aki TeCsőn (azaz YouTube-on) nem találna meg az előadóktól klipeket, az itt rákereshet: www.musicvideos4all.com (Érthetetlen, hogy pl.: az Ayu és a The Cure számok le vannak tiltva YouTube-on nekünk, könyörgöm, ez az Internet nem?)
2009-03-27 01:33
hammerfall-lal egyetértek, semmi kiugró. a kedvencem az albumról pont a klipadó dal,de maga a klip,mitnemondjak, gyengus.
2009-03-26 22:57
az ám
2009-03-26 22:45
A Rule Remo-con remixe azért húz rendesen
2009-03-26 22:37
yay Ayu!
a bridge to the sky az nagyon jó, az egyik legjobb az albumon, én is remélem h lesz bővített változata
a next level meg szerintem az idei nyári zene is lehetene
a sparkle az szintén jó, bár első hallásra kicsit furcsán néztem, mert nem a megszokott volt de pont ettől jó
a rule-nak főleg a remixei tetszenek nagyon, persze az eredeti is teljesen megfelel, főleg hogy mozikban is az fog menni
a pieces of seven is elég tetszetős, bár az átvezetők mindig is jók voltak
összeségében úgy tűnik Ayu megint rákattant az elektronikus zenékre
* jelölt mezők kitöltése kötelező!