4K 1.
Pactolous
2009-12-10 17:04 
0
9151
| Rovat: |
Ez nem indiánzene! Dakota - Thoughts Become Things  Markus Schulz jelenleg a világ egyik legismertebb lemezlovasa, trance előadója, producere: neve a legnagyobbak között szerepel, és egyáltalán nem érdemtelenül. Viszont minden zeneszerző életében eljön az a pillanat, amikor egy kicsit más szeretne csinálni, valami olyat, ami más világot képvisel. Erre jók az úgynevezett „alias”-ok. Roger Shah-nak van több: Sunlounger, High Noon at Sulinas; Armin Van Buuren-nek ott a Gaia, a Perpetous Dreamer, Markus Schulz-nak pedig itt a Dakota. Más világ, más album: sokkal minimalistább és progresszívebb, mint Markus legutolsó két saját száma (New World, Do You Dream). Itt végre nyugodtan kedvére kísérletezhetett, de ez nem jelenti azt, hogy félresikerült albumról lenne szó. Igaz csak pár szám lett sláger, a többi inkább csak az ínyenceknek fog tetszeni, de mindenképp megjegyezendő album 2009-ből. De mi is jellemző a lemezre? Hosszú fel- és levezetések, minimalista hangszerelés, elvontabb dallamok. A szó szoros értelmében vett sláger nem is található rajta, és ami híres lett, az is inkább csak a remixek révén (Cosmic Gate, Barnes & Heatcliff). A legjobban sikerült dalok közül az albumkezdő Chinook-ot, a Johnny the Fox-ot (Jani a róka, csak úgy megemlítem, a Tyúkláb után), a Sin City-t, és a Koolhaus-t tudnám kiemelni. Megmondom őszintén a többi az én ízlésemnek kicsit unalmas, de tisztelem Markus-t amiért bevállalta ezt a nem túl változatos, de annál érdekesebb zenei kirándulását. Igen, van olyan, amikor az ember megteheti. A Sin City klipje
A hullámvasút tetején Scooter – The Sound Above My Hair (maxi) Óóó, már megint Scooter, gondolhatja a tisztelt Olvasó! Igen, magam is meglepődtem, hogy ilyen gyorsan érkeznek a kislemezek, azon meg még jobban, hogy a választás a The Sound Above My Hair-re esett. Félreértés ne essék, az album egyik legjobban eltalált feldolgozása ez a szám (ráadásul trance), így örültem, hogy nem a – korábban vélni vélt – borzalmasan gyenge és nyálas Stuck On Replay lett a következő single. Sőt, örömöm nem ért itt véget, kérem szépen, ez a maxi egy gyenge pontot leszámítva kifejezetten jóra sikerült. Rendhagyó módon a klippel kezdeném, mert azt láttam legelőször. Semmi extra, sztori vagy valami, de valahogy mégis hangulatos, néhol pedig komikus, már-már önparodisztikus. Hogy ez szándékos-e vagy sem, azt nem tudni, mindenesetre jó volt látni. Ahogy a skótdudás lányokat is: kövezzen meg ezer hölgy, én örülök ha formás női idomokat láthatok egy klipben. Persze felháborító, meg szexista meg minden, de akkor is jó nézni. Ami kicsit visszavesz az egészből, hogy most már klipet is másolnak a srácok: gyerekek, Depeche Mode - Freelove? Hmm?  Mindegy is, haladjunk tovább a rádió verzióhoz. A Scooter megtartotta jó szokását miszerint valamelyik maxira szánt dalát átdolgozza egy picit. Így történt most is: egyes elemek ki lettek véve, mások bekerültek, az összkép pedig szinte tökéletes. Mondom ezt a feldolgozások ellenére is (Black – Wonderful Day, Lord of the Dance). Ami kifejezetten tetszett, hogy visszatértek a skótdudák: nem túl eredeti, de hangulatos megoldás. A másik pedig az a szintis megoldás, amit később a közönség is énekel: telitalálat! Szóval jól átalakították a dalt, sokkal szimpatikusabb lett, mint az albumverzió. Essünk túl a csalódáson is, ez pedig az Electro mix. Nos, pedzegettem már az egyik korábbi írásomban, hogy van amikor belőlem is kibújik a kisördög. Minden tiszteletem eme stílus elkötelezetteinek, de én ezt a remixet a zene elleni támadásként élem meg. Kaotikus, dallamtalan, igénytelen… kár volt felrakni. Az extended, vagyis a hosszabbított verzió nem sok meglepetéssel szolgál. Keverhető, de most nem sikerült semmi plusz effektet, ötletet belerakni. Üsse kavics! Lucullus névre hallgat a B-oldalas jutalomszám, és eme egy dal erejéig átcsapunk a hardstyle-ba. Nem tudom, hogy milyen dalra épülhet (ha épül egyáltalán, miért rosszmájúskodok mindig?), de hacsak nem mai sláger átkopizása (mint a J’adore Hardcore), akkor nem is érdekel. Egyszerű de isteni dallam, majd zúzás ezerrel: valahogy így kell ezt! Miért nem került fel az albumra? Rejtély. Tény, hogy a The Sound Above My Hair nem a legsikerültebb maxija a Scooter-nek, de az utóbbi kínálatból mindenképp kimagaslik (azért az Electro mixért kár). Érdekes, hogy amíg az album maga viszonylag uncsi volt, addig a kislemezek elég izgalmasak. Kíváncsi leszek, hogy ha lesz még maxi, az mi lesz és mennyire lesz átdolgozva. Mindenesetre értékelem az igyekezetet!  A The Sound Above My Hair klipje |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!