Virágárus-napi különkiadás
Papa
2010-02-14 09:18 
13
3118
| Rovat: Mikor ezen sorok leírására készültem, elhatároztam, hogy ezentúl minden egyes Öt perc Papával egy-egy különkiadás lesz. Pont, mint a Fábrynál. Végtére is nekik bejött, hogy ugyanazt lenyomták az emberek torkán csak a címhez hozzávágták, hogy különkiadás, szóval gondolom nekem is összejöhet. Virágárus napi különkiadás, sok szeretettel.
Kezdjük is akkor egy kis történelmi leckével. Február 14. Valamikor olyan régen, hogy még én sem éltem. Volt egy Bálint (Valentin ha úgy tetszik) nevű katolikus pap, aki azon kevesek közé tartozott, akik talán tényleg komolyan vették a hitet, melynek terjesztésére felesküdtek. Szóval ő ifjú párokat házasított, meg ilyenek. De a szerelmesek mellett ő volt a védőszentje az epilepsziásoknak és a hasfájósaknak is. Jepp, a hasfájósaknak is van védőszentje. Ez komoly. Nézzetek utána, ez komoly. Szinte bánom, hogy nem vagyok katolikus. Szinte. Egy klasszikus történet szerint Szent Bálintot épp a kereszténysége miatt küldték el az istenéhez, ami akkoriban, régen, nem volt túl meglepő dolog. De persze ő igazi szent volt, szóval halála előtt még visszaadta a börtönőrének lányának a látását és küldött neki egy üzenetet, hogy „A te Valentinod”. Persze arról nem szól a fáma, hogy mivel érdemelte ki a hölgy ezt a jócselekedetet. És ez indította el a Valentin napi ajándékozást. Meg van egy olyan történet is miszerint az ifjú házasoknak egy-egy csokor virággal kedveskedett, amely virágokat a saját kertjében termesztett. Nos, jöjjön akkor a valóság, rendben? Réges régen, egy nem is olyan messzi országban élt egy Jean Pierre nevű virágárus. Jean rájött arra, hogy amikor egy férfi virágot vesz, azt általában azért teszi, mert egy nőnek akarja adni. De Jean arra is ráeszmélt, hogy ha hagyja, hogy a férfiak csak úgy véletlenszerűen vegyenek néha-néha egy-egy csokor virágot, akkor ő tönkre fog menni. Ezért kitalálta a szerelmesek napját, a Valentin napot, amikor minden férfi virággal kedveskedik szeretett hölgyének. Jean aztán összeült a barátaival és némi bor és bagett elfogyasztása után véglegesítették a tervet, juttattak némi mellékest a helyi katolikus érseknek és tádááááá, így lett a Valentin nap. A hölgyek számára következik most egy apró üzenet: Hölgyeim! Ha az Önök partnere, a férfi akit szeretnek, csak Valentin nap alkalmával kedveskedik Önöknek, ha leginkább február 14-én ad Önöknek csokoládét és virágot, ha csak Bálint napján mosogat el, vagy vállal át valamit a házkörüli munkákból, akkor kérem Önöket… DOBJÁK KI AZT A HÜLYE BARMOT ÉS KERESSENEK FEL ENGEM!  Egyetlen egy bajom van a Valentin nappal, csak egy. Ha a párok az év minden napján éreztetik egymással, hogy szeretik egymást, hogy törődnek egymással, hogy számíthatnak egymásra, akkor mi a ráknak kell a Valentin nap? MI A JÓ ÉRTELME VAN? Talán van ahol ez úgy történik, hogy február 14-én turbékolnak, szerelmeskednek, aztán február 15-én emberszámba sem veszik egymást? (Ahol így van ott valami komoly gond van, de ha mindkét fél teljes szívvel benne van a dologban, hát tőlem legyen meg az akaratuk.) Összességében tehát nem értem az egészet. Miért legyek romantikusabb február 14. napján? A születésnapokat felfogom, mert akkor azt a napot ünnepeljük, amikor az ember megszületett. Születésnapot nem lehet minden nap ünnepelni, de a szerelmet igen. És aki most azt várja tőlem, hogy magyarázzam el hogyan kell minden nap ünnepelni a szerelmet… nos annak javaslom, hogy keressem új párkapcsolatot. (Arra meg külön kíváncsi vagyok, hogy most mennyien hiszik, tévesen, azt hogy a szexre gondoltam a szerelem ünneplése alatt) Természetesen nem tagadom le, hogy a szerelemről és a párkapcsolatokról alkotott nézeteim egytől-egyik abból az álomvilágból valóak, amiben élni próbálok. Azt azonban kijelentem, hogy az előző bekezdésben leírtakat sokkal romantikusabbnak tekintem, mint magát a Valentin napot. Én nem tudom megítélni, hogy amit leírtam az baromság, vagy olyasmi ami szerint egy párkapcsolatnak működnie kellene, szóval szívesen várom a tapasztalt öregek véleményét. Huh, ez is egy olyan mondatlezárás volt, amit sosem gondoltam volna, hogy alkalmazni fogok. Persze, mint mindig, most is el lehet intézni azzal az egészet, hogy csak én látom nagyon kifordítva a világot, hogy csak én csinálok csillagrombolót a bolhából, de azért gondolkodjon el egy kicsit mindenki. Csak egy picit. Egy hangyapöcsnyit, hogy romantikusan fogalmazzak. Mi értelme van a Valentin napnak? E kérdésre a válaszokat kommentekben várom. Aki tud olyan érvet mondani a Valentin nap mellett, amibe nem lehet belekötni az megnyeri minden elismerésem. A játékból a virágárusok, a virágárusok családja és minden barátja ki van zárva. És ne feledjétek: én tudni fogom, ha egy virágárus bérenc bukkan fel az oldalon. Mert Papa szeme mindent lát! Egy bizonyos, igen korlátozott sugarú körön belül. Végezetül pedig egy aprócska titok: ez tényleg különkiadás volt, hamarosan jön egy igazi, ízes, jól elküldős Öt perc Papával, szóval tessék rettegni, lemondani az Internetet, betenni a szemellenzőket, mert egy pár napon belül kő-kövön nem fog megmaradni. Megjegyzés: magányos vagyok. |
Hozzászólás
2010-02-22 17:11
Naná, hogy van rá igény! És hogy már nem időszerű? PFf... ezen az oldalon az idő még nincs konkrétan lefixálva, szóval akár holnap is időszerű lehet egy Valentin napos írás
2010-02-22 14:11
Ehhe..hát igen, írni kéne ide is.Csak most teljesen lefoglal, hogy egy másik portálon kényszerítsek magamra valamit, ami nem vagyok, és írjak át egy írást legalább 5ször, mire kikerül az oldalra, hogy aztán a végére utáljam a saját cikkem és mikor nyilvánosságra kerül fogjam a fejem, hogy basszus ezek nem is az én mondataim!
Na de elöljáróban ennyit.
Majd leírom ezt is, ha nem vért izzadva próbálok épp összehozni egy írást...
Amúgy Valnetin napról alkotott véleményemet összefoglaltam egy szösszenetben, de még nem tökéletes, azonban már nem időszerű és iszonyatosan negatív...
2010-02-22 06:59
Hogy ennyi rég nem látott ismerőst sikerült aktivitásra bírnom egy írásommal, az remek érzés. Hogy még a véleményünk is hasonló... nos az viszont már kész csoda
2010-02-18 19:02
Hát először is sziasztok, még élek!
Le akartam írni a véleményem érvekkel szépen felépítve, de mire végig olvastam a kommenteket rájöttem, hogy Adri már megelőzött és mindent leírt, amit én is szerettem volna. Köszi Adri, hogy időt takarítottál meg nekem.
Gondolom ebből már kiderül, hogy én sem tartozom a Valentin napot üdvözítők közé. Én ezen a napon inkább csak egy kis kedveskedést várok el talán, mondjuk ágyba reggeli, egy meglepetés vacsora, de nem étteremben hanem saját kezűleg készített csoda. Szóval semmi extra, de ezeket általában nem kapom meg, hiszen nincsenek tévképzeteim a pasikkal szemben, mivel hamarabb kelek, mint a párom így ő kapott ágyba reggelit és nem én...
Ui.: Igyekszem én is írni! Ötletek már vannak
2010-02-18 13:29
Nem szeretnék ujjal mutogatni (itt mondjuk nehéz is lenne), de van itt olyan aki már adós több írással is
2010-02-18 09:43
Ez is megérne egy külön mesét (írást)...
2010-02-18 09:41
Huh...sok vélemény kis helyen is...
Azt kell mondjam, nőként és hosszú évek óta tartó (5 és fél év...) párkapcsolatban élőként sem tartom a Valentin napot jónak, vagy legalábbis jobbnak, mint a többi napot.Sőt...
Amikor nem volt párom, kifejezettem rosszul esett a szerelmesek ünnepén kelni, sőt már előtte, és még utána is mert már ennek is akkora feneket kerítenek (lásd. külön mozifilmek, utazási nyereményjátékok)...
Mindent összevetve én már akkor is, most is csak az üzletet látom benne.
Mióta párkapcsolatom van, vagy mi
A másik meg, hogy sokszor a problémát nem oldja meg egy szál virág vagy egy tábla csoki és ilyen esetekben én kifejezetten azon a véleményen vagyok, hogy nem kell!Ne kenyerezzen le senki csokival, virággal vagy kis plüssmacival, mert attól még vannak gondok, amiket így nem lehet megoldani.Mert ha egy napra félreteszed őket, a másik azt hiszi, de jó ezt is megoldottam.Mert igazán hülyén fest ha másnap ismét rosszkedvű vagy és boldogtalan...
És ez csak az egyik ok: a virág elszárad, a csoki elfogy ha gondok vannak azok maradnak, ha nem...
Nem azt mondom, hogy nem örülök ezeknek, de a spontán jött apró kedveskedés szerintem sokkal inkább szívből jön, mint az amikor van egy nap az évben, amit minden szerelmesnek ismernie kell és ajándékot kell vennie.
2010-02-15 16:10
Nőnap esetében nem állítanám biztosra, hogy minden évben emlékeztem rá. Anyák napja természetesen tartva van, és a következőkben nyilvánul meg: egy extra puszi, egy extra ölelés és igyekszem nem cukkolni anyámat a korával, a hajával, vagy úgy bármi mással kapcsolatban.
Viszont ez a nem ajándékozás a családomban a komolyabb ünnepekkor is jelen van. A nyarunk általában úgy telik, hogy egyikünket győzködi a másik kettő, hogy kérjen már valamit születésnapjára (én júni 10, anyám júli 14, apám augusztus 8). Valahogy kialakult bennünk, hogy ne kérjünk olyasmit, ami csak egyikünknek jó. Vagy ha már kérünk is valami ilyet, akkor csökkentsük a másik kettőn a terhet és a lehető legkevesebbet kérjük. Ez lehet egészségtelen, vagy nem normális dolog, de így van.
Oké, most nem kell arra gondolni, hogy remete módjára élünk a barlangban. Ha kell valami a családnak, vagy ha egyikünk nagyon vágyik valamire (annyira nagyon, hogy szóvá is teszi, ami már nagy dolog), akkor persze, megkapja. Csak azt mondom, hogy semmilyen ünnep (mondvacsinált társadalmi, élettani, vagy vallási) esetében sem elsődleges, hogy ajándék legyen. Említsük meg, hogy "Hé, tudják ám, hogy ez meg ez van" aztán jól van.
Egyébként nőnapot nem tartanám meg soha. És miért? Mert én tisztelem a nőket, akik a nemek egyenlőségéért harcoltak. És tartani egy nőnapot, amikor nincs férfinap, rohadtul nem egyenlő
2010-02-14 19:49
nem győztél meg.
amiket felsoroltál nem igazán köztudatban lévő dátumok,vagyis inkább nem köthetőek hozzád közelálló emberekhez (talán kivétel halottak napja).
de akkor mi a helyzet pl. nők vagy anyák napjával? nem köszöntöd őket? remélem a válasz egy kövér de.
valentin nap szerintem ebbe a kaetgóriába tartozik, és fenntartom a véleményem, ha lehetőséged nyílik majd rá, te is ajándékozni fogsz.
2010-02-14 18:40
Nézd, január 22-én nem teszek semmit a magyar kultúra érdekében; legutóbb nyolcadikos koromban farsangoltam, mert 3 tárgyból kaptam érte ötöst; április 22-én legalább annyira nem teszek semmit a Földért, mit más napon; április első napján nem tréfáltam meg senkit már sok éve; Szent Iván-éj alkalmával eddig mindig otthon voltam és aludtam; az állatok világnapján sem szeretem jobban a kutyákat, mint máskor; október 6-án nem gyászolom az aradi vértanúkat; nem emlékezem meg a nem túl jól sikerült forradalmainkról; november 1-én és 2-án nem megyek ki a temetőbe csak azért, mert halottak napja van; a Halloween nem magyar szokás, sosem tartottam; gyereknap? Háháháhá... tíz éve utoljára jegyezték meg őseim, hogy ilyen van, pedig mikor legutóbb körbenéztem még a gyerekük voltam
Ezek után... ööö... hát nem hiszem, hogy a Valentin nap kihagyása miatt sokkal jobban kizáródnék a társadalomból (a jelenlegi remeteszerű állapotnál lehetek elszigeteltebb? Hmm... ennek utána kell járnom
Barátnő témában meg Only time will tell, ahogy a nagy pocsolya másik oldalán mondják. (hmm... az angolok is mondják... fenébe!)
2010-02-14 14:58
kicsit más a véleményem.
persze alapvetően azzal egyetértek h az év minden napján éreztetni kell a pároddal h szereted (ami amúgy lehetetlen), de vannak ilyen napok a naptárban, amit külön kell kezelni. ilyen a valentin nap is (vagy nőnap). és ez nem tőled, egyéntől függ, ez egy szokás, egy kialakult konvenció, amit el kell fogadnod és résztvenned benne ha nem akarod a társadalmon kívül találni magad. hiába,ez így van. ha lesz barátnőd, hiába vallod most ezeket a nézeteket, sztem nem fogod megtenni h ezen a napon nem veszel neki virágot. mert akármilyen jogos is a felvázolt gondolatmenet, rosszul fog neki esni.
2010-02-14 09:56
Nah, ez is olyasmi, amit ritkán látni egy Öt perc Papával írás után
2010-02-14 09:26
Teljesen egy véleménnyel vagyunk Dávid
* jelölt mezők kitöltése kötelező!