Amikor a játék már nem játék
Pebble
2010-11-17 01:50 
4
3011
| Rovat: Sajnálom. Őszintén sajnálom. Naphosszat ezt ismételgetem, de tudom, hogy kevés, már semmi sem fog változni. Ebben a szóban nincs benne az a hiány, amit érzek, és a fájdalom, ami belülről emészt.
Védekezhetnék azzal, hogy én csak játszani akartam, egy kicsit kikapcsolódni, 15-20 percet egymagam, szórakozással eltölteni. Amióta megszültem a fiam, Dylant alig van időm magamra, éjjelem és nappalom vele töltöm, gondoskodom róla, hogy azt egy édesanyának tennie kell. Mondhatnám, hogy nem engem terhel a felelősség. Hibáztathatnám a férjemet, hogy sosincs velünk, az anyósomat, hogy ritkán segít, a barátnőimet, hogy amikor nagy ritkán találkozunk, csak a csilivili életükről tudnak nekem mesélni. Hát nekem most nem csilivili az életem, ezért is kezdtem bele egy virtuális játékba, ami sokkal egyszerűbb volt, mint az élet. Tökéletes ellentéte volt a hétköznapjaimnak. Egyszerű, megoldható feladatok, kiszámítható következmények, nyugodt légkör. Nem menekülésnek fogtam fel, csupán egy kis szünetnek, parkolópályának a pelenkahalmok között. De már látom, hogy több volt ennél. Hallottam a játékfüggőségről, tudom, hogy volt, aki annyira beleélte magát, hogy halálra éhezett. De sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire testközelből, és ennyire kegyetlenül valóságosan fogok szembesülni ezzel, ráadásul nem az én káromra. Mert ha a saját életemet tettem volna tönkre, azt könnyebben el tudnám viselni, de így, hogy a hőn áhított gyermekem szenvedte meg, így sosem bocsájtom meg magamnak. Tudják, a fiam csodálatos. Volt. A Facebook egyszerű, kiszámítható és csodálatos lehetőségekkel teli játéka annyira rabul ejtett, hogy mikor a kisfiam sírt, képtelen voltam egy pillanatra is felfüggeszteni a játékot. Végül egyre jobban sírt, én egyre dühösebb lettem, és sajnos a fiamon vezettem le a feszültséget. Úgy megráztam, hogy belehalt. Dühös vagyok az egész világra. De leginkább magamra. Hogy lehetett egy ostoba játék fontosabb, mint a fiam? Ez az a kérdés, amire sosem fogok tudni válaszolni, és az a kérdés, amire – ideális esetben – sosem kellene keresnem a választ. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járhatnak annak a 22 éves floridai anyának a fejében, aki mérgében úgy megrázta a kisfiát, hogy az meghalt. Hogy miért? Mert nem tudott tőle Farmville-t játszani.  |
Hozzászólás
2010-11-20 09:02
D=
2010-11-19 09:49
Az. Nem mostani a hír, talán egy-két hetes lehet. Teljesen komoly. Ahogy írtam: megrázta, cigiszünet, tovább rázta.
http://gameinformer.com/b/news/archive/2010/10/29/florida-mother-kills-child-while-playing-farmville.aspx
2010-11-17 22:00
ez komoly?
2010-11-17 09:47
Igazából megrázta a fiát, abbahagyta, tartott egy cigiszünetet, majd tovább rázta. És közben talán a fejét is beverte, de erre már nem emlékezett a "hölgy".
Súlyos elmebajos eset a nőszemély, az ő esetében kell alkalmazni a csúnya, gonosz halálbüntetést (ha már az életen át tartó kínzás nem jöhet szóba).
Egyébként igazán jó, hatásos írás.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!