Egy egész albumnyi Kék Sztálin (Blue Stahli - Blue Stahli)

Írta bloodfield Dátum 2011-03-06 15:26 Hozzászólás 4 Olvasta 4602 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Mindig is léteztek olyan előadók, akik nagyon sokáig nem kapták meg a megfelelő figyelmet, pedig valójában zenéjük soha nem volt elrejtve a nagyközönség elől. Azonban hosszú és kemény munka árán elérkezik a pillanat, hogy a nagyérdemű elé tárja mindazt, amit korábban nem sikerült eljuttatni. Blue Stahli is ezt teszi első saját albumán.

Blue Stahli zenéjét hiába használták már fel filmtrailerekhez (Jonah Hex, Párizsból szeretettel, Tron: Örökség, Az utazó, Végső állomás 3D, etc.), filmek és sorozatok promóihoz (Ragadozók, Dr. Csont, New York-i helyszínelők, Médium, A mentalista, Dr. House, Spore Hero), számítógépes játékhoz (Dead Rising 2), reklámhoz (a Michael Bay rendezte Victoria’s Secret reklám), Bret Autrey egyszemélyes projectje így is kevesek számára ismert.


Autrey
korábban Voxis néven ugyan adott ki egy albumot Darkeworld címmel, de keveseknek sikerült megbarátkozniuk ezzel a sötét, kísérletezős elektronikus-rock hibriddel. Arra azonban úgy tűnik mégis elég volt, hogy felkeltse Klayton (Celldweller) figyelmét, aki végül le is szerződtette saját kiadójához, a FiXT-hez. 2008-ban pedig Autrey - Blue Stahli néven - kiadta első single-jét, a Kill Me Every Time-t, melyben a produceri és keverési feladatokat már Klayton végezte. Még ugyanebben évben a FiXT gondozásában kiadásra került egy Bret által készített instrumentális filmzenei album Antisleep Vol. 01 címmel, melynek dalait azóta is sokat használják a film- és játékiparban. Mindezt 5 single követte, melyek a Kill Me Every Time-hoz hasonlóan adathordozón nem jelentek meg, mindössze mp3-formátumban. Végül idén - miközben Autrey a turnézó Celldweller live show másik tagjaként segédkezett Klaytonnak - elkészült a teljes album.

Blue Stahli stílusán ugyan nagyban érződik Celldweller hatása, viszont Bret sokkal jobban ragaszkodik a nyers, zajos, torz gitárhangokhoz, a gyors, pörgős ritmusokhoz, a tört ritmusú breakbeatekhez és a merészen kísérletezős effektekhez.


Nehéz írni erről az albumról, hiszen a rajta található dalok nagyon különbözőek, viszont valahogy mégis egy teljes egészet alkotnak. Nagy zenei és stílusbeli távolságokon hidal át a korong, így ugyanolyan könnyen megférnek egymás mellett az érzelmes, fogós énekdallamok és a sikoltozós ordítozás (neeeem, azért nem a gyilkolászós-vérfröcsögős), mint, ahogy a lágy gitárdallamok és a fejrázásra késztető szaggató gitárriffek, melyeket végül Stahli okos, kreatív elektronikával kombinálva tesz számunkra izgalmassá.

Szóval a 10 electrofunk-hangulattal vegyített, dühtől fűtött alternatív rock dal garantáltan újat mutat azok számára is, akik otthonosan mozognak a témában. Autrey pedig nem fél a mai trendnek megfelelő dance-elemeket használni, viszont még így is minden dal megtartja azokat a tipikus Stahli-jegyeket, melyek hatására az ember letépné a saját arcát és sóba mártott kézzel kezdené pofozni magát, miközben ez a 10 katartikus dal az ember fejébe fészkeli magát, és még egy jó darabig ott is marad. Az igazat megvallva nem is érdemes harcolni ellene, hiszen az album az ULTRAnumb masszív kezdőriffjétől a záró Give Me Everything You’ve Got dubstep-basszusáig zseniális. Az első Blue Stahli album pedig az alternatív zene és az electrock egy új szintjét célozza meg.

A Michael Bay által rendezett Victoria’s Secret reklám, kéretik
a zenére, és nem a hölgyekre koncentrálni!

Az, aki viszont nyomon követte Blue Stahli korábbi ténykedését, nemcsak, hogy ismeri az album 60%-át, de valószínűleg már agyon is hallgatta őket és kívül-belül ismeri minden századmásodpercét. Bár még így is kétlem, hogy bármely rajongó panaszt tenne, hiszen végre adathordozón, jobb minőségben hozzájuthat a korábban ismert, hőn szeretett dalokhoz, melyet még 4 újjal toldott meg Stahli. Az új dalok viszont sokkal pörgősebbek, durvábbak, mint Bret már ismert single-jei és sokkal dominánsabbak a korábbról hozott punk elemek, mint a már kitűzött elektronikus vonal.

Számomra viszont továbbra is a korábban kiadott Anti You a kedvenc. Ugyan az egész album zseniális, de számomra ez az a fajta rock hangulatú dal, a masszív gitárhangjával, dance-ritmusával és himnusznak beillő szövegével, amely Blue Stahli-t az élmezőnybe emeli.

Tehát, akinek bejön ez a fajta merészebb, kísérletezősebb elektronikus rock, annak mindenképpen csak ajánlani tudom. Akit pedig az Anti You nem győzött meg, annak ajánlom Stahli többi dalát, hiszen tényleg mind teljesen különböző.


Ízelítő az "Anti You" című számból



Hozzászólás
Pactolous Pactolous
2012-09-10 00:25
Nem érthetnék jobban egyet RainbowSlothCannibal! Celldweller-rel hogy állsz? :)
RainbowSlothCannibal RainbowSlothCannibal
2012-09-09 14:55
Hihetetlenül jó zenéi vannak Blue Stahlinek!! >_< Megunhatatlan az összes! Nem is értem, miért nem ismerik többen... Pedig sztem még azoknak is tetszene, akik nem igazán vannak benne ebben a rock stílusban. Szó szerint, tökéletes az összes szám ^_^
Pactolous Pactolous
2011-07-12 21:23
Bizonyám! Én teljesen a rabja lettem, ez a hangzás nagyon közel áll hozzám, mivel mind az elektronikus zenét, mind a zúzós rock-ot nagyon bírom. Ez az ember pedig valami nagyon profi anyagot hozott össze!
Buchek8 Buchek8
2011-07-09 23:14
Nagyon jó album :)
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!