Szomorú szavak
Natasa Blain
2012-04-25 16:05 
2
3467
| Rovat: | Üres az ágyam, Megölelt plüssmackóm az egyetlen társam. Szórakozásom a facebook és a tévé, De jól tudom, ez így nem mehet örökké. Igazából van párom, S a vele töltött 3 alkalom nem volt más, mint 1-1 álom. Magányomban tán ő lenne az, ki felvidít, Ám mostanság teljes hiánya az, ami elszomorít. Csak ülök itthon, de kössz, jól vagyok, Csak már a falak is unják, hogy lassan olyan leszek, mint az elszáradt virágok. Most is csak írom ezeket a rohadt sorokat, Közben azon kattogok, hogyan mondjam ki az elfojtott gondolatokat. Néha azt szeretném, hogy mindenki tudja, mit érzek, Hogy nem is olyan jó az, ahogyan én élek. Azt szokták mondani, hogyha rossz a kedved, írd ki magadból; Nem tudom, én nem szeretnék kifogyni a tollakból, s papírból. Mert gondom az van bőven, Legfőképpen a magánnyal az élen! És hogyan is zárjam e szomorú szavakat? Hát úgy, hogy remélem, lesz még életemben jópár boldog pillanat! |
Hozzászólás
2012-04-29 11:21
Noss, Papa, örülök, hogy elnyertem a tetszésedet. A versem "titka" mindössze annyi, hogy a saját (már részben elmúlt) helyzetemről írtam, talán ettől tudott téged annyira megragadni. Minden esetre tényleg Örülök.
2012-04-25 18:22
Először is köszönöm. Vagy még inkább Köszönöm! Sikerül leírnod azt, ahogy az utóbbi években érzem magam, azt leszámítva, hogy nekem nem adatott meg semmilyen búfelejtő, még 1-2 alkalomra sem.
Kicsit kritikusabb hangvételben folytatom. Sokan tudják rólam, hogy nem vagyok egy verses típus. Nem igazán szeretem őket. Számomra akármilyen irodalmi alkotás, de legfőképp egy vers, akkor jó, ha megérint, ha el tudom hinni, hogy akár rólam is szólhat. A Te verset esetében ez teljes mértékben megvalósul. Mondhatni engem nagyon megtaláltak ezek a sorok.
Lehet, hogy technikai szempontból, vagy akármiből bele lehetne kötni, de ezekhez nem értek és nem is érdekelnek igazán. Megfogtál. Rendesen. Csak ez számít. Még egyszer Köszönöm!
* jelölt mezők kitöltése kötelező!