Egy Nagy Utazás (Presszer Gábor: Nagy Utazás című számához)
Shou-chan
2012-08-01 10:17 
0
2935
| Rovat: Szeretve gyűlöllek! Gyűlölve szeretlek! Ez olyan kettősség, mely nem tud összeférni bennem. Egyik pillanatban így, másikban már úgy. Szerettelek. Úgy, ahogy csak ember szerethet! Mindig, mikor meghallottam hangjaid, behunytam szemeimet az élvezettől. Megborzongtam, ahogy érzékeimmel játszottál, ahogy végigfutottál gerincemen. Libabőrös karjaimon fölállt minden apró szőrszál. Az érzékeimen úgy játszottál, akár a zongorán a pianista. Virtuózul. Megtaláltál bennem minden hangot, melyek előhozták az élvezetet. Behunytam szemeimet. Kérdeztek, jól vagyok-e. Pedig jól voltam. Ez olyan érzés, mely csak keveseknek adatik meg. Kevesen élhetik át a hangjaid vagy mások hangjai által okozott, igazi gyönyört! Könnyek gyűlnek a szemeimben, mert tudom, mindjárt vége. A zsigereim is tiltakoznak a megmásíthatatlan ellen. Ugyanakkor vágyom is, hogy vége legyen. Mindig eszembe idézed a fájdalmat, a kínt, melyet miattad éltem át. Nem a Te hibád volt. Mégis, Téged gyűlöllek! Gyűlölve szeretlek. Élvezem, és mégis kínlódom. Ha meghallak, nem tudom, befogjam füleimet, vagy odatartsam, hogy még jobban halljalak. Meneküljek minél messzebb Tőled, vagy húzódjak még közelebb, hogy egyetlen másodpercet se mulasszak el Belőled. Fáj ez, és mégis élvezem! Mint szűz az első alkalmat. Mint kaktuszbolond az első szúrást. Mint kezdő mazochista az első csapást. Lefolyik arcomon az első könnycsepp. Majd még egy. És még egy. Vége. Elborít a fájdalom, hogy vége. Elönt a boldogság, hogy vége. Vége. És mégis, vágyom rá, hogy újra halljam hangjaid, bár tudom, újra kínozni fog, ahogy élvezni is fogom. Más hangok csendülnek föl. Tényleg vége. Majd legközelebb. Újra szenvedni, újra élvezni minden csöppet. De addig is… Véget ért a Nagy Utazás! |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!