Lélektáj
Anita
2008-05-12 20:44 
1
3067
| Rovat: | Bárányhabcsók úszkál fenn az égen, sötét titkok tudója volt régen… A sok átkot, miket látott, még nem heverte ki. Ezer éves óriástölgy-erdő ágai közt vaníliafelhő – édes mérgét megízlelni meddő próbálkozás. Fényes patak szalad le egy dombon, sebes sodrás hozza kis korongon a fekete, kérges forrás orron alvadt vérét. Madárdal szól messzi hegyek ormán, hirtelen csend – megakad a torkán egy színes, fényes, kitinhátú bogár. Gyorsan meghal. * * * Füst ereszkedik kis világomra. A szürkeség örökre elmossa, elássa, eltöri, megeszi a lélektájam.  |
Hozzászólás
2009-07-29 22:52
Az egész hangulata..magával ragadó!
Meg kell hagyni, tudsz valamit
ahogy nézegetem, többek között a lüktetése miatt is simán lehetne dalszöveg
* jelölt mezők kitöltése kötelező!