Django elszabadul, avagy "It's a nigger on a horse!"

Django egy rabszolga, akit Dr. King Schultz nevű fogorvosból lett fejvadász azért szabadít fel, mert éppen három olyan embert üldöz, akiknek az arcát, feltehetőleg az egész országban, csak Django ismeri pontosan (mert az ültetvényen, ahol eddig dolgozott, ezek az emberek kínozták meg őt, a feleségét és még sokakat). Miután a három fickónak vége, Django elárulja, hogy a nejét keresi, akit valaki másnak adtak el a vásáron. Schultz-ot meghatja a történet, így együtt indulnak a hölgy nyomába és mindent hajlandóak megtenni a felszabadításáért.

Nem egy bonyolult történet, de egyrészt ez egy spagetti western, másrészt pedig van olyan jó a kivitelezés, hogy nem is kell bonyolultabbnak lennie. A film brutális, habár közel sem annyira, mint hittem. A rabszolgaság intézményének bemutatásában bizony egy kicsit sem fogja vissza magát és ez így helyes. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a több mint kétórás futamidő során a feketéket érő megaláztatások és fizikai bántalmak nem csak mindennaposak voltak akkoriban, hanem náluk sokkal durvább dolgok is megtörténtek.

A komor, sötét világ és a nem túl rózsás történet mellett azonban olyan poénokkal is találkoztam, amik könnyeket csaltak a szemembe! A legjobb, amikor a Ku Klux Klán tagjai megállnak az éjszakai rajtaütés előtt és hosszas perceken át vitatkoznak arról, hogy milyen nehéz fehér zsákokkal a fejükön lovagolni. Egyikük pedig nagyon magára veszi a dolgot, hiszen a felesége készítette a zsákokat, így némi szapulás elviselése után egyszerűen hazamegy. Az ezen jelenetsor során elhangzó beszólások és maga a szituáció megver egy vagon vígjátékot, amit az utóbbi években láttam.

A Dr. Schultz-ot alakító Christoph Waltz abszolút ellopja a rivaldafényt. Persze az is megkönnyíti a dolgát, hogy Schultz doki egy elképesztően jól megírt, imádnivaló karakter. Samuel L. Jackson pedig... hát ő Samuel "Mother" L. "Fucking" Jackson! Elég kevés időt kapott a filmben, de teszentatyaég! A karaktere tökéletes, az alakítása pedig, felejthetetlen. Az arckifejezése, a testtartása, minden mondata beég az ember tudatába. Mondhatni ő a csipet só, ami még jobbá tette az egészet.

Észrevehettétek, hogy még nem szóltam a címszerepet hozó Jamie Foxx-ról. Nos, ennek az oka az, hogy Django számomra messze a leggyengébb karakter az egész filmben. Felakarja szabadítani a nejét... és kész. Nincs semmilyen más tulajdonsága. Nincs semmilyen más célja. Nem szórakoztató, nem igazán kedvelhető karakter, akivel kapcsolatban azt éreztem, hogy csak azért van jelen, hogy a történet haladjon és a többi szereplő kiteljesedhessen. Jamie Foxx persze hozza, amit kell, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy remekel, csak hát nincs igazán mivel dolgoznia.