Királynők a kőkorszakból (Queens of the Stone Age - ... Like Clockwork)

Írta Pactolous Dátum 2013-12-24 00:07 Hozzászólás 0 Olvasta 2981 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Néha érdemes kipróbálni új dolgokat, sosem tudni, mikor bukkan rá az ember fia valami egészen frissre. Ilyen ninja gyöngyszem volt számomra anno a Queens of the Stone Age zenekar, volt kolleganőm és jóbarátosném ajánlása előtt nem is hallottam róluk. Azóta bepótoltam a lemaradást, és most tessék, ismét bepróbálkozok valami újjal: írni fogok róluk.

A Queens of the Stone Age egy elvont zenekar. Zenéjük kemény, sokszor elég monoton gitárriffekre épül, a dalok témája szintén nem evilági (és nem egy alkalommal nehezen megfejthetőek), a srácok nem tartoznak a rádiók kedvencei közé. Ennek ellenére nem aggathatjuk rájuk a dallamtalan, slágertelen jelzőket, hiszen elég csak rákeresni a Little Sister, a No One Knows, az If Only számokra (vagy az én kedvencemre, a Burn the Witch-re), és mindjárt világossá válik, hogy tudnak a fiúk kommerszebb darabokat is írni. De ennek az ellenkezője is igaz, szóval nem egyszerű menet hallgatni őket. Sokan stoner rockbandaként hivatkoznak rájuk (stoner, azaz betépő), de ezt Josh Homme, az énekes kategorikusan elutasította már többször is. Mindenesetre az elszállós jelleg befigyel a dalokban, hmm… anno a The Cure-ból Robert Smith is megmondta, hogy ők nem goth zenekar, aztán mégis mi jut eszünkbe róluk? Mindegy is. Az új albumra egyébként rányomja a bélyegét Josh mély depressziója, amit a komplikációkkal terhelt térdműtéte váltott ki. Arról nem is beszélve, hogy időközben Joey Castillo dobos is kivált a zenekarból. A felvételekre összeverbuvált vendégzenészek viszont így kellemes változatosságot jelentenek (elég ha csak az ex-Nirvana-s, Foo Fighter-es Dave Grohl nevét feljegyezzük).


Mielőtt még belekezdenék a dalok értékelésébe, még leszögezném, hogy bár írtam már nem kevés rock albumról is a honlap hasábjain, ez a terület mégis kicsit idegen számomra. A …Like Clockwork-öt (hogy a címét is leírjam a drágának) így egy másfajta szemszögből közelítem meg, ha tetszik, egy laikus fülével, szóval a rajongóktól elnézést kérek! Ez egy szubjektív kritika, QotSA, ahogy én látom, hallom, érzékelem. Elfogadtuk? Tudomásul vettük? Akkor, most indulhat a menet!

Keep Your Eyes Peeled
Ennél elborultabb módon aligha lehetne elindítani egy QotSA lemezt! Minden tipikus alkotóelem a helyén van: a szanaszét torzított gitárok, a monoton dobok, az őrület minden formáját megmutató énekek, dallamok. Ha Joker élő karakter lenne, a QotSA lenne a kedvenc zenekara.

I Sat By the Ocean
Lehet, hogy sokan nem értenek majd velem egyet, de én „sajnos” jobban szeretem a dallamosabb énjét a zenekarnak. Ezért van úgy, hogy ez a szám sokkal inkább bejön, mint az előző tétel: előkerültek a melódiák, a szöveg is összeszedettebb (vagy legalábbis könnyebb értelmezni), még azt is rá lehet sütni, hogy szerethető. Ez már tényleg a vég?

The Vampyre of Time and Memory
Még meglepőbb fordulat: egy lágy, lassú, harmóniákkal teli ballada! Szomorkás hangulat, amit gyönyörűen körülölelnek a különböző hangszerek játékai, még az alkalmanként feltűnő, 80-as évekből szalajtott szintik (Moog!) sem törik meg az egységet. Talán kicsit szokatlan a srácoktól, de nekem ez is szimpatikus tőlük.

If I Had a Tail
Kicsit az Era Vulgaris dalra hajazó ritmusú nóta, ami meglehetősen bizarr szövegekkel operál. Ez utóbbi tipikus QotSA jelenség, úgyhogy pipa, ahogy az érdekes, de mégis hatásos refrén is. Ezúttal azonban a hangszerek játéka változatosabb, a váltások jobban ülnek. Fogalmam sincs, mit akarnak nekünk elmondani, de hallgatni jó.


A "My God is the Sun" videoklipje


My God is the Sun
Zaklatottabb hangvételű dal, amiben ismét egy palackba zárt szellem uralkodik. A refrénnél válik igazán erőteljessé, de a gitárszóló és a dal vége felé megjelenő, keringős lelassulás is jót tesz neki.

Kalopsia
Lebegősen, már-már giccsesen idézi meg a zenekar a Berlin-féle Take My Breath
TUDTAD?
A Fairweather Friends című dalban nem más zongorázik és vokálozik, mint az élő legenda, Sir Elton John.
Away-t, persze csak azért, hogy óvatosan fülelő személyünket rendesen megugrasszák a dal beindulásával. Ez a skizofrén váltakozás a beteg dallamokkal párosítva egy igazán remek egyveleget eredményez.

Fairweather Friends
Amíg az előző szám egy szokásos elborult QotSA nóta, addig ez akár még rádiók lejátszási listájába is belekerülhetne. Az hagyján, hogy emészthető dallamokat vonultat fel, de ráadásul nem is egyet, hanem temérdeket! Változatos, kellemes, hardcore arcoknak talán túlságosan is puhított, nekem viszont nagyon is megfelel.

Smooth Sailing
Eszeveszetten őrült és bohém dal, de nem elviselhetetlen, hanem vagány módon. Mint egy elborult bábszínház, vagy amikor Tim Burton Marilyn Manson-nál karaokézik (már ha volt ilyen valaha is). Nem az a szám, amit szüleidnek bátran megmutatsz, hogy nem is olyan vészes dolog a rockzene. De persze ez nem is baj, kell néha az agynak egy szolid, muzikális megerőszakolás.

I Appear Missing
Fájdalmas hangulatú, törékeny, zavarodott szám, ami már-már goth hatásokat mutathat fel. Ez pedig nekem különösen tetszik, szeretem ezt a feeling-et. Az ilyen számoknál ütközik ki az, hogy az énekes, Josh Homme miképp is élte meg a kórházban történteket.


Az "I Appear Missing" videoklipje"

...Like Clockwork
Búcsúszámként a lemez címadó dalát kaptuk meg, és mekkora meglepetés ez is! Az egy szál zongorás kezdés után becsatlakozik a többi hangszer is, és az egész olyan, mintha a Pink Floyd 2013-ban kijött volna egy kislemezzel. Elszállós hangulat, tele bitang jó harmóniákkal, a refrén pedig kifejezetten megható, mind dallamilag, mind szövegileg. Akár lezárásként, akár címadó tételként tekintek rá, minden szempontból zseniális!

Ezzel az albummal a QotSA, ha nem is új, de egy másik oldalát mutatta meg. Nekem kifejezetten tetszettek a dallamosabb számok, bár azt aláírom, hogy a lemezről, úgy összességében hiányzik a kraft, a lendület, az elemi erő. Erre persze ott a magyarázat, a munkálatok hátterében történt dolgok, de a tény az tény: ez az album inkább merengős, mint odavágós. Ennek ellenére – vagy épp ezért – én kipróbálásra ajánlom az elvontabb világ kedvelőinek, hátha megkedvelik a zenekart, és utána jöhet a többi munkájuk is. A többieknek csak óvatosan!


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!