Gyűlölet a gyűlölet ellen, avagy a Hatred-lufi
Pactolous
2014-10-21 21:46 
3
2919
| Rovat: Az emberi viselkedést úgy programozták be anno, hogy amikor végre megteremtődnek bizonyos körülmények, amelyek kényelmesek vagy éppen akár előnyösek is lehetnek számunkra, az bármikor lerombolható legyen. Napjainkban a videojátékok még mindig közkedvelt céltáblái a bulvársajtónak, amikor egy-egy sajnálatos erőszakos esemény felüti a fejét, de egyben az is érezhető, hogy nem kevés kivételes, főképp független fejlesztőktől érkező alkotás üti meg a már-már művészi szintet. Ilyenkor rúgja ránk az ajtót a Hatred.
Miről is van szó? Egy ideje már megnézhető az Interneten annak a játéknak az előzetese, amivel kapcsolatban nehéz dűlőre jutni. A Hatred című alkotás egy 2015-re datált videojáték, amit a Destructive Creations fejleszt. Stílusa: old-school akciójáték, felülnézetes (izometrikus) lövölde, még az első Postal stílusában. Nem véletlenül említem ezt a játékot; aki ismeri, az tudhatja, hogy annak idején az a program erősen megosztotta a kritikusokat és a gamer-eket. A Hatred is ez a kategória, érdemes csak elolvasni a különböző hírek, vagy éppen az előzetes alatt szereplő kommenteket. A nagy hype - ami sajnos "győzikeshow- módon" nem megérdemelt, és ebben most én is bűnrészességet kell, hogy vállaljak - azért gerjedt fel, mert a Hatred célja (a Postal-hoz hasonlóan), hogy mindenkit telepumpáljunk ólommal, aki él és mozog. Ahogy a főszereplő karakter is mondja az előzetesben: "kurvára utálom ezt a világot, épp ezért kinyírok benne mindenkit!" Igen, ez egy játék, amiben az a cél, hogy civileket öljél halomra. Pusztíts, rombolj, ölj, döntsd romba a várost, gázolj a vérben! Mielőtt még álszentséggel vádolna bárki is: ugyan kérem, nem vagyok hülye (illetve bizonyos értelemben... na mindegy is)! Sajnos, vagy nem, de a videojátékok nagy többsége erről szól. Az úgynevezett AAA kategóriás, blockbuster játékok tetemes részének az a célja, hogy a másikat lemészároljuk, legyen az egy háborús, katonai program, egy repülőszimulátor, egy hatalmas tömegeket megmozgató online cucc vagy egy gondosan megtervezett stratégiai játék. Legyőzni a másikat, felülkerekedni rajta, elérni a kitűzött célt. Bedobhatnék most ide közkedvelt címeket, brand-eket, de szerintem aki jártas ebben a világban, az tudja melyekre gondolok. A legtöbb fórumozó, kommentelő pont ezekre a sikeres programokra hivatkozik, amikor a Hatred elleni gyűlölethullámmal szembetalálkozik. Miért vagyunk fennakadva azon, hogy a "főhős" szájba lő egy, az életéért könyörgő fiatal nőt? Egy másik játékban majdhogynem büntetlenül gázolhatunk halomra egy tucat civilt. Miért rökönyödünk meg akkor, amikor egy rendőrt hétszer hasba kell/lehet szúrni, amikor máshol egy nemzet katonájának bőrébe bújva röppályára állíthatjuk az agyvelejét egy másik nemzet katonájának. Itt is pixelekre vadászunk, ott is, ez is csak egy játék, semmi több. Valóban, én sem tudok egyik fél oldalára sem állni. Én is játszom erőszakos játékokkal, mégis hátrahőköltem székemben, mikor a Hatred szemem elé került. Lehetne itt finomkodni, hogy más játékokban van körítés, valamiféle motiváló erő, ami célt ad a játékosnak, de a végeredmény ugyanaz. Max Payne-nek megölték a családját, ezért véres vendettára indul a maffia ellen. A Postal 2-ben a morbid humor és társadalomkritika finomította a brutális vérengzést. A Grand Theft Auto-ban nem muszáj a civileket bántani, a Call of Duty-ban pedig katona vagy, parancs szerint cselekszel. Mégis, ha ránézünk a képernyőre, akkor öldöklést látunk. A Hatred szerintem azért veszélyes, mert nincs cél, nincs magyarázás, nincs ok és okozat (tegyük hozzá: legalábbis egyelőre semmi ilyesmiről nem tudni), ami árnyalná a képet. Egy begőzölt pszichopatát irányítunk, egy komor, fekete-fehér színekkel operáló setting-ben, mindenféle humor nélkül. Épp ezért lesz nyomasztó.  Azért egy olyan játékot lényegesen könnyebb viccnek titulálni, amiben egy macska a hangtompító... Nem gondolom, hogy egy ilyen játék miatt normális ember tömeggyilkossá válhatna; ha így lenne, már rég ki kellett volna halnunk. Abban viszont egyetértek, hogy a technika fejlődésével az ingerküszöbünk is megnő idővel, kevésbé lepődünk meg bizonyos dolgokon és sz szerintem kihathat a valós világban élt életünkre is. Nem hiszem, hogy a gőzkieresztésnek ez lenne a legnagyszerűbb módja, szóval itt vitatkoznék a fejlesztőkkel, akik bizony így vélekednek. Sőt, művüket egyenesen piedesztálra emelik, miszerint szembemegy a trendekkel és görbe tükröt tart a társadalomnak. Valahogy nem vélem feldezeni a zsenialitásnak még a szikáráját sem, de mondjuk ez lehet az én hibám is. Marketingeszköznek pedig a sokkolást választották: mit ne mondjak, bejött nekik. Visszakanyarodva a bevezetőben felvetett témához, ez az eset a videojátékok megítélése miatt lehet rendkívüli mértékben kártékony. Abban a korban élünk, amikor még egy-egy erőszakos játékot (főképp ha sikeres) előszeretettel bélyegeznek meg a sajtósok, mint gyilkos eszközt. Lövöldözés egy iskolában? Ha feltúrják a tettes szobáját, biztos találnak majd egy játékot, amiben nem a pónik simogatása vagy egymás hajának befonása a cél. Mi volt a kiváltó ok? Rossz családi körülmények? Labilis személyiség? Iskolai bántalmazás? Frászparipát! A számítógépes játék, az súgta éjjel-nappal szegény, szerencsétlen fülébe, hogy "ÖLJ! GYILKOLJ! BELEZZ!"  A GTA játékokban azért a civilek szükségtelen lemészárlása helyett tengernyi más elfoglaltság is akad. Mindezek mellett viszont egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a játékok is, amik a kreativitást, a másokkal való interakciót, a művészi kivitelezést, prezentációt tartják szem előtt. És ez örömteli tendencia! Van létjogosultságuk a szimplán szórakoztatást zászlajukra tűző csihi-puhi programoknak is, persze, de érdemes odafigyelni a többi stílusra is, a formabontó alkotásokra. Kérdem én: szerencsés-e kijönni egy Hatred-del akkor, amikor már épphogy megszületne ez a törékeny, még épphogy lélegző egyensúly? Muszáj még több nyers húst odadobni a farkasoknak? Tényleg tanácstalan vagyok. Nem tudok nem egyetérteni JarosÂław Zieliñski kreatív igazgatóval, aki azt mondja, a Hatred-ben ugyanazt látjuk, mint bármelyik másik játékban. Mégis, a belső morális iránytűm egyfolytában az "Ez rossz!" pólus felé mutat, és én csak ebbe tudok kapaszkodni. Civilek halomra gyilkolása mindenféle értelem, cél vagy fekete humor nélkül szerintem csak öncélú polgárpukkasztás. De ebben az ügyben tényleg nagyon kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is, szóval jöhetnek akár pro, akár kontra, de mindenképp érdemesnek tartom megvitatni ezt a kérdéskört. Kérlek, írjatok, ütköztessünk véleményeket, érveljünk oda és vissza! Felfújja a gamer sajtó a Hatred-lufit, nincs itt mi miatt aggódni, "mindenki nyugodjon le a picsába!" vagy tényleg jobb lenne az ilyen programoknak a dizájneri fiókban lapulniuk az idők végezetéig? Van különbség erőszakos és erőszakos játék között, ha igen, mik azok? Lehetnek káros hatásai akár az emberre, akár az iparra nézve? |
Hozzászólás
2014-10-28 14:05
Íme egy érdekes összefoglaló cikk még a témáról:
http://bit.ly/1wDnUQs
2014-10-22 21:08
Mit is mondhatnék? Jelenleg egy olyan játékkal játszom, amiben az ellenfelet mentálisan meg lehet kínozni, hogy az agyából a parancsnokairól szedjünk ki információt. Aztán a karakterem belemélyeszt egy törött kardot a másik karakter szemüregébe és lefejezi azt. Van rá oka, az tény, csak hát...
Én szerintem kettő dolog játszik ebben a témában. Az egyik, hogy ki mit hajlandó befogadni, mit váltanak ki belőle a látottak. Sokan megvesznek az olyan filmekért, amiben történet nélkül, egy órán át kínoznak nőket. És nem látnak ebben semmi rosszat.
A másik dolog, hogy szerintem nagyon messze került az emberiség nagy része, mondhatni a fogyasztói társadalom, a brutalitástól. Van szerintem az emberben egyfajta morbid érdeklődés. Valami ősi, állati dolog, ami vonz minket a vadászathoz, az öléshez. Biztos vagyok benne, hogy mondjuk egy nő, akit megerőszakoltak nem feltétlenül fog Gyilkos elméket nézni, amiben majd minden második részben nőket erőszakolnak. Nem tudom érthető-e mire gondolok, de a fejemben az.
Az más kérdés, hogy ez a Hatred már nekem is sok. Nem nézek torture porn filmeket sem, szóval ezzel sem fogok játszani. Nem élvezném. Kell az a plusz, hogy tudom, a "célpont" "megölhet", ha nem vigyázok. Hogy reális esélye van védekezni, hogy azért került a játékba, hogy engem levadásszon.
2014-10-22 09:20
Én racionálisan és nem feltétlenül morálisan állok hozzá. Véleményem szerint mindegy, hogy valaki okkal vagy anélkül öl, a végeredmény ugyanaz. Különbség annyi, hogy ha okkal öl, azzal könnyít a saját lelkiismeretén, de más számára az nem jelent semmit, vagy végeláthatatlan, oda-vissza bosszúhadjáratokat eredményezhet. Szóval egy ilyen játék, tényleg olyan, mint a többi ilyen szempontból.
* jelölt mezők kitöltése kötelező!