Hogyan legyünk Digitális Nomádok vagy Lifestyle Utazók (Élménybeszámoló)
Barbó
2015-11-05 19:59 
0
2502
| Rovat: Egy átlagos októberi estén egy kedves barátom megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem elmenni egy előadásra, melynek címe a fent említett Hogyan legyünk digitális nomádok és lifestyle utazók. Bevallom, fogalmam sem volt, hogy ez mit takar. Némi háttérismeret megszerzése után rá is bólintottam, mert szinte azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Így hát november 2-án felkerekedtünk és a Párbeszéd Háza nevezetű, könnyen megközelíthető, kellemes atmoszférájú helyen részesei lettünk ennek az eseménynek, amit most szeretnék röviden bemutatni.
"A digitális nomádok azok, akik az irodai munkát magukkal viszik utazni. Nincs ingyen kávé, sem pedig irodai pletyka. Van, hogy egy helikopter-leszállópályán egy sufniban dolgozunk, van, hogy egy Burger King előtt a földön és sokszor pedig elég elképesztő az "iroda" panorámája. Mennyit dolgozunk? Hova megyünk? Mik a hátrányok? (Az előnyöket hamar kitaláljátok :) ). Viszont, digitális nomád az lehet, aki mindenhol tudja végezni a dolgát: social media managerek, programozók, írók, UI designerek... Ám azoknak is lesz bőven tippem, akiknek ez nem vág szakmába: hajózás, angol tanítás, work and holiday vízum..."  Vigh Bori, kinek személyes élményeit és tanácsait hallgathattuk meg, teljesen átlagos, jó humorral megáldott fiatal nőként pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy változtat befásult életén és kitör a szürke hétköznapokból, amit egy irodaház egyhangú falai között élt. Gondolhatnánk, hogy persze, biztos gazdag szülők csemetéje, úgy könnyű ripsz-ropsz váltani és megteremteni álmaink életfilozófiáját. A helyzet azonban az, hogy közel sem ilyen egyszerű Bori története. Nem rendelkezett semmilyen használható tőkével. De nem adta fel. Különböző szakirodalmakat olvasott és kiszámolta, hogy mennyi pénzre lenne szüksége ahhoz, hogy ő is utazóvá tudjon válni. Nem árult zsákbamacskát, kerek-perec kimondta, hogy 1,2 millióra volt szüksége. Ezért ő azon kezdett el gondolkozni, hogy milyen módon csinálhatna pénzt (igen, jól olvastad és nem, nem vettem be fogalmazásgátlót, ahogy az előadó sem). Mivel akkor egyetlen "vagyona" egy öreg Ford Fiesta volt, amivel túl sok pénzre nem tett volna szert ha eladja, a másodállás mellett döntött és spórolni kezdett. Így - lassan, de biztosan - összegyűjtötte a kellő mennyiségű összeget és megszervezte első útját. Aztán a másodikat. Majd a harmadikat. Végigszáguldott szebbnél szebb helyeken, érdekesebbnél érdekesebb kalandokon. Majd egy szörfös azt mondta neki, hogy "Szóval mindenhol jártál, de sehova nem érkeztél meg igazán" (nem szó szerinti idézet, elnézést kérek érte). Ekkor határozta el, hogy digitális nomádként folytatja útját a nagyvilágban. Én már itt elkönyveltem magamban, hogy érdemes volt eljönni. Végighallgatni azt, ahogy egy fiatal nő, mosolyogva, csillogó szemekkel mesél arról, mit tett meg azért, hogy elérje az álmait, igazán inspiráló tud lenni. Legalábbis számomra nagyon motiváló volt, még ha nem is érzem úgy, hogy belemernék vágni ebbe az egészbe. (De hát, soha ne mondjuk, hogy soha! ;) ) Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a sok-sok csábító tényezők mellett, rengeteg kockázat, veszély és kényelmetlenség is társul a felejthetetlen élményekhez. Az első ilyen lutri az, hogy sikerül-e szereznünk ügyfeleket és ezzel egyértelműen munkát, hiszen erre van a legnagyobb szükségünk nomádként. Bori szerint a legfontosabb, hogy minél több személyes kapcsolatunk legyen azon a területen, amelyben dolgozunk, illetve, hogy kialakuljon a munkáltató-munkavállaló közötti bizalom. Ezután már minden csak fejben dől el. Ha lelkiismeretesek, precízek és talpraesettek vagyunk, akkor beindul az üzlet. A második tényező, amivel meg kell barátkoznunk a személy- és vagyonvédelem. Bori elmesélte, hogy Indonéziában megesett vele, hogy elveszítette a bankkártyáját, elegendő készpénzt pedig nem tartott magánál. Azonban hihetetlen bátorsággal vágott neki a tervezett kalandnak egy festői szigeten, legyőzve a hatalmas stresszt, amely ilyenkor mindenkit elöntene. Szerencséjére a helyiek megértő és önzetlen hozzáállása és európai viszonylatban elképzelhetetlen bizalma kihúzta a slamasztikából, ugyanis a szobatársától, aki egy idegen lány volt, azonnal kölcsönadott neki annyit, amennyire szüksége volt abban a pár napban. Tehát ne veszítsük el az emberiségbe vetett hitünket, rengeteg jólelkű ember él a Földön, akikre számíthatunk, ha hiba csúszik a gépezetbe. A személyvédelemnél főleg a betegségek elleni védekezés talán a legnehezebb feladat, de szerencsénkre Magyarországon a Nemzetközi Oltóközpont kézséggel áll rendelkezésünkre, ami jelentősen leredukálja a legrosszabbak bekövetkezési arányát, de az országhatáron kívül is rengeteg kiváló orvos áll rendelkezésünkre és segítenek, ha bármi baj érne minket. A harmadik fontos tényező, amivel szerintem a legnehezebb megbirkózni, a komfortjaink feladása. Bár azt gondolnánk, hogy ha szalad a szekér, majd szebbnél szebb szállodákban, hotelekben szállhatunk meg, ezt az utat borzasztó nehéz kitaposni, illetve sokszor erre jól működő rendszer mellett sincs lehetőségünk. Igen, bizony, előfordul, hogy reptéren vagy egy sufniban kell megpihenni vagy elvégezni a napi feladatokat. Mivel digitális nomádként az internet jelenti a Kánaánt, elengedhetetlen, hogy munkaidőben WiFi-közelben legyünk, amit néha eléggé szélsőséges helyeken lehet találni, sokszor nincs lehetőségünk feltölteni készülékeinket, stb. De Bori ezeket az akadályokat is könnyedén veszi nap, mint nap és manapság nevetve meséli el, hogy a szakadó esőben egy aprócska tető alatt ült és dolgozott. Ugye, hogy már nem is tűnik olyan egyszerűnek?  Bori weboldala: www.backpacker.hu (rengeteg hasznos linket, infót és Bori személyes blogját is megtaláljátok, érdemes böngészgetni) De ha sikerült félretennünk a magas elvárásainkat, a komfortszeretetünket, akkor a maradék szabadidőt, amelyet kirándulással, a helyiekkel és a kultúrájukkal való megismeréssel egy egész életre szóló élményt szerezhetünk magunknak, amit soha senki nem vehet el tőlünk. Lehet, hogy ezért még plusz munkát kell az adott országban vállalnunk, lehet, hogy spórolnunk kell, lehet, hogy alul kell múlnunk az elvárásokat és meg kell küzdenünk a honvágyunkkal, de legalább egy olyan életet élhetünk - ha nem is életünk végéig, de egy darabig - ami egyedi és értékes, hiszen ennek segítségével félre tudunk tenni mindenféle sztereotípiát, előítéletet más népekkel és gondolkodásmóddal szemben, ami a mi kis világunkat és szemléletmódunkat is alapjaiban megváltoztatja, jobb emberré válhatunk. Az előadás végére csupa jó érzéssel, rengeteg intenzív érzelemmel és egy adag motivációval lettem gazdagabb, amit nem tudnék elégszer megköszönni. Érdekes, humoros, jó hangulatú, hatékony este volt. Ajánlom mindenkinek, hogy kövesse Borit az interneten és ha lehetősége nyílik rá, menjen el és hallgassa meg, mert én fele olyan jól sem tudom előadni ezt a témát. Végül de nem utolsó sorban egy idézettel búcsúznék, amely szerintem szépen lezárja a mondandómat: Köszönöm a figyelmet! |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!