Képzelt interjú a szóvicces emberrel

Pactolous

2015-11-27 23:01 Hozzászólás

2504 | Rovat: Fun »

Cimkék: humor, szóvicc, poén, jelenet, kabaré, interjú

Üdvözöljük kedves nézőinket! Ez itt a Más Szemszög, a négyes csatorna közéleti, beszélgetős műsora. Az Önök kalauza ezen a szellemi utazáson: Bórvári Rudolf!

- Jó estét kívánok! Bórvári Rudolf vagyok, ez itt pedig a Más Szemszög. Egy műsor, amiben érdekes emberekkel beszélgetünk és egy picit más szemszögből közelítjük meg a dolgokat. Mai interjúalanyom nem lesz egy egyszerű eset, hiszen leginkább arról vált híressé, hogy képes mindenből szóviccet gyártani. Egyesek azt vélik, hogy már csak így képes az emberi kommunikációra. Hogy mi rejlik ezen állítások mögött, nos, azt talán majd elmondja nekünk a saját szavaival. Hölgyeim és Uraim, a stúdióban Holler Balázs!

- Üdvözlök mindenkit! Ha most itt megjelenne előttem a jóságos tündér és kívánhatnék tőle, én jó estét kívánnék!

- Szervusz Balázs, látom még el sem kezdődött a beszélgetés, már egy szóviccel indítasz!

- Igen Rudolf, nem tehetek róla, erre volt indíttatásom!

- Sejtettem, hogy nem leszel egy könnyen feltörhető dió, de voltak már nálad problémásabb interjúalanyaim is! Mióta gyártod ezeket a szóvicceket, emlékszel mikor indult ez az egész mánia?

- Hogyne emlékeznék! Anyám épp rántott húst készített a konyhában. Korán vette ki az olajból és kesztyű sem volt rajta, ezért amikor megfogta hirtelen, a konyha másik sarkába vágta nagy fájdalom kíséretében. Én erre nevetve reagáltam, valahogy így: "Na, ez aztán tényleg rántott hús!" Nem sokáig nevettem, mert anyám két nagy pofonnal tudomásomra adta, hogy én meg a bántott hús vagyok.

- Tipikus Balázs történet! Apáddal milyen volt a kapcsolatod?

- Akkor még nem volt Internet!

- Úgy értem, mennyire jöttetek ki jól?

- Ó, remekül! Igaz, amikor betöltöttem a 18-at, annyira már nem jöttünk ki jól... a kocsma ajtaján, igencsak dülöngéltünk, át is estünk a küszöbön. De úgy voltunk vele, hogy ezen egyszer mindenkinek át kell esnie...

- Az igaz, hogy nem veted meg az italt?

- A bolti lopásos eset aljas rágalom!

- Egy tével mondtam... de sebaj, mert pár éve felröppent a hír, hogy téliszalámit loptál egy szupermarketből!

- Ez sem igaz! A képeken, amik az állítólagos esetről készültek nem is vagyok felismerhető, mind pixelesek. Az meg a másik dolog, hogy nem kell nekem téliszalámi még ingyen sem, mert sokat szellentek tőle. A Pick szeles...

- Térjünk inkább vissza a kezdetekhez! Főiskolás korodban figyeltek fel a barátaid arra, hogy minden alkalommal kiforgatod szavaikat. Idegesítette őket vagy bátorítottak rá?

- Főképp a tanárok borultak ki. Amikor ZH-t írtunk, nekem például mindig szóltak előre, hogy "Nevet írjon!" Úgyhogy hahotáztam egyet, majd belekezdtem a dolgozatba. De a szaktársaim is tudtomra adták jó párszor, hogy most már jobb lenne, ha inkább Libanonba mennék önkéntes aknaszedőnek. Volt egy eset, amikor az egyik lánynak kiesett a táskájából a telefon. Én felvettem neki. A vonal túlsó végén eléggé meglepődtek, hogy kié ez az érces férfi hang. Pedig annyira nem is érces, mint mondjuk egy bányászé...

- Látom nem fogysz ki a történetekből! De ugorjunk előre egy kicsit, a diploma után - meglepő módon - egy hanglemezboltban helyezkedtél el, mint eladó. Jogosan merül fel a kérdés: miért?

- Mert levegőt kell vennie. Amúgy meg azért, mert mókás volt. Emlékszem, akkor már több hónapja ott dolgoztam és találtam a földön egy árcédulát. Biztos valamelyik CD-ről esett le. Szóltam is a főnökömnek, hogy: "Nini, lelt ár!" Ő pedig érthető módon eléggé rosszul reagált a dologra, aki dolgozott már kereskedelemben, nem kell magyaráznom, miért. Annak sem, akinek én voltam a kollégája.

- Van olyan helyzet, amikor nem tudod magad kivágni valami szóviccel?

- Igen, például amikor közúti balesetet szenvedtem, akkor a tűzoltóknak kellett kivágniuk a roncsból.

- Ez szörnyű! Volt bármiféle maradandó sérülés?

- Nem, bőrüléses volt a kocsim!

- Bár még csak 5 perce beszélgetünk, de úgy érzem lassan a végére érünk a 45 perces műsoridőnek... Elárulod nekünk, hogy mostanában mivel foglalkozol?

- Önálló estjeim vannak szerte az országban.

- Na, ez érdekes! És nem volt benne szóvicc! Milyen önálló estek ezek?

- Ez egy interaktív előadás, bevonom a vendégeimet is. Odamegyek az emberekhez és megpróbálom kideríteni, hogy mi közük volt a trójai cselhez.

- Tessék? És ezt mégis hogy?

- Megkérdem tőlük, hogy: "Elnézést, ön ál ló?" Ezért is önálló est, ugyebár, és meg kell...

- ... Holler Balázs, köszönjük szépen, hogy itt voltál! Többször nem hívunk, ha rajtunk múlik! Ez volt mára a Más Szemszög, a viszontlátásra!