Ferde torony (Ákos - Szabadon)
Pactolous
2017-04-12 21:04 
0
2445
| Rovat: A tavalyi dupla Aréna koncerttel véget ért Ákos szintirock korszaka... legalábbis azt mondták. Én ehhez csak két dolgot fűznék hozzá: egyrészt elég sok dala lehet éppenséggel szintirock, ha úgy vesszük (Hűség, Tű a vénán, Élj a mában, Mindenki táncol...), szóval szerintem nem is ért véget, másrészt tényleg nincs vége, hisz itt repül az új fecske, Szabadon.
Igazából ez a bizonyos fecske egy megkésett, a többiektől lemaradt madár, hiszen már tavaly dolgoztak rajta, csak aztán más munkák miatt félretették. Ez érezhető is, elég csak a kislemez borítójára ránéznünk, erősen hajaz az Újrakezdhetnénk óta megjelent anyagokra, ráadásul maga a nóta is hasonló hangulatú. Ismét Hauber Zsolti egyik korábban kiadott dalát vették alapul, azt bővítgették, formálták ákososra. Az új dal négy verziója mellé betársult még a Még Egyszer lemezről az Átölel című gyönyörűség, ám nem írhatom, hogy legnagyobb örömömre... na de ne siessünk ennyire előre! Tény, a Szabadon maxi gazdag anyagnak tűnik első ránézésre, én először mégis csalódott voltam. Miért is?  Az eredeti verzió - amihez egy hol csodás, hol pedig kissé amatőr dalszöveges videó is készült - csak többszöri hallgatásra lett haverom. Nem barátom, csak haverom. A hangszerelés tetszetős, baljóslatú, a dallamok is ülnek, ebben Hauber Zsolti, mint dalszerző most is jeleskedett. Abban viszont már nem, hogy izgalmas is legyen, amit hallunk, tulajdonképpen csak két panelből építkezik a nóta: kevés a változatosság, sok az ismétlődés, nincs íve a dalnak, nincs katartikus csúcspontja (gondoljunk csak vissza az Ugyanúgy-ra, és akkor talán érthető lesz, mire is gondolok). Fájdalom leírni, de elsőre laposnak és semmitmondónak tűnt a dal, amihez nem vagyok hozzászokva Ákostól. Most már azért megszoktam, dúdolgatom, de még akkor is hiányzik belőle valami, például még egy utolsó, kibővített refrén a végén előjövő kétsoros-kórusos-dörmögős rész után. Az első remix Hauber Zsolt keze alól került ki. Túl sokat nem változtatott a több éves eredetin, pár szinti hangszínt kicserélt, sötétebbre vette az alaptónust, több effektet pakolt bele. Kifejezetten korrekt, de a változtatások minimális mivolta miatt nem tartom annál többnek. Érzésem szerint örökölhetett volna valamit az eredeti ebből a változatból is és akkor máris változatosabb lenne az összkép. A rockverzióhoz nagy reményeket fűztem, és nem kicsit lepődtem meg, amikor láttam, hogy az összes hangszert Ákos játszotta fel, a basszusgitáron, az elektromos gitáron, a szintiken kívül még a dobokat is! Ilyenre már elég rég volt példa! Apróbb kifogásaim lennének csak: szerintem a gitárokra ráapplikált zengetőket kicsit túl is tolta, a második refrénnél való begyorsulás is jó ötlet lenne, de mégsem lett tőle tempósabb a dal. Talán a többi hangszernek is igazodnia kellett volna a dobokhoz, vagy nem is tudom. De nem akarok örök elégedetlenkedőnek tűnni (késő?), hiszen ezek mellett nagyszerű finomításokat is játszik Ákos gitárral a nótába. A törekedés a variálásra dicséretes, tényleg kevés kellett volna ahhoz, hogy egy igazán ütős rock átirat szülessen. A "Szabadon" című szám dalszöveg videója Lepés Gábor már bebizonyította a Negyven maxinál, hogy ha engedélyezik neki a durvulást, akkor nagyon pimasz remixekre képes. A D'n'B, azaz drum 'n bass változat ennek megfelelően egy mufurc, behemót, vicces darab, még ha nem is tökéletes. A refrén visszafogottabb a kelleténél, én egy veretősebb hangszerelést képzeltem el alá. A különböző torzítások, hangszínes játékok viszont megint jól sikerültek. Akárhogy is nézem Lepe hozta össze a legemlékezetesebb, legötletesebb remixet. Kicsit sajnálom viszont, hogy ezzel be is zárult a különböző változatok sora, ezúttal is nélkülöznöm kell egy Szakos Krisztián-féle átértelmezést és más külsősök sem nyúltak a dalhoz, megoldották házon belül ezt a kérdést. Pluszként felkerült még az Átölel albumverziója, ezt már ismerjük, szeretjük, nem is fűznék hozzá sok mindent, katt a Még Egyszer kritikámra, ott bővebben értekezem róla. Kísérőnek mellé jött egy koncertverzió, de hogy melyik fellépésről az finoman szólva is szúrta a szemem. Az történt ugyanis, hogy a 2015-ös Aréna koncertbéli Átölel szerepel itt, ami a Veletek Vagyunk DVD-n jelent meg, a Youtube-on még a klipje is fenn van. A problémám csak annyi, hogy ezt a dalt előadták tavaly decemberben is, így fel nem foghatom, hogy miért nem inkább azt rakták fel: sok különbség valóban nincs a kettő között, de így legalább tényleges pluszt kaptunk volna. Készülődik már annak a koncertnek is a DVD változata, szóval mi is volt az akadálya? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy miért nem választottak ki másik dalt... De hogy szót is ejtsek az alanyról: talán még jobb is, mint az albumon szereplő változat és ebben nagy szerepe van Bánfalvi Sanyi gitárjátékának (!). Hauber ezt a számot is feldolgozta egy MusicFM-be való, popos, deep-es, diszkó számként. Ismerve az eredeti hangulatát sajnos én nem tudtam befogadni ezt a változatot, de valakinek biztos ez is tetszik majd. Az "Átölel" 2015-ben felvett koncertverziója Ambivalens érzések uralkodnak bennem, ugyanis sokszor Ákos védelmére kelek, ha jönnek a trollok, ugyanakkor, ha valami kevésbé tetszik, azt sem rejtem véka alá. Talán még lehetek így is rajongó, hiszen egy édesanya is leszidhatja olykor-olykor imádott gyermekét (még ha ez az analógia kicsit erőltetett is). Akit esetleg ezzel a cikkel most szíven ütöttem, attól elnézést kérek! Mindenesetre én továbbra is várni fogom az új dolgokat, az új albumot, de ahhoz, hogy lenyűgözzön a művész úr, ahhoz nekem több kell. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen irányba mozdul el Ákos a jövőben! A Szabadon nem lesz a kedvenc kislemezem, de azért azt sem mondanám, hogy felesleges a jelenléte.  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!