Salakanyag (Cosmic Gate - Materia Chapter.Two)

Írta Pactolous Dátum 2017-10-19 19:15 Hozzászólás 0 Olvasta 73 | Rovat: Kritika »

Az év elején a Cosmic Gate kijött a Materia első részével, és én olyan boldog voltam, mint egy macska, amelyik jutalomfalatot kap. Már akkor sejthető volt, hogy a Chapter.One elnevezés nem díszként szerepel a lemezborítón és várható a folytatás, az ősz bizony el is hozta. Van-e olyan jó a második dobás, mint az első? Engem elsősorban ez a kérdés foglalkoztatott.

A Materia - Chapter.One furcsa koncepciója bevált, mert az a kilenc dal, amit tartalmazott, szinte mindegyik kiváló alkotás. A tizennyolcra huszonegyet húzni elég merész tett, de a Cosmic Gate megpróbálta és a duó a két fejezet közötti időszakban nekiállt a tromfoló folytatásnak. Ismét kilenc új nóta került fel a korongra, énekes és instrumentális számok valamint érdekes kollaborációk ismert producerekkel. A recept nem változott, a fiúk tényleg csak azt tették, amit ígértek. Hogy ez a feldarabolt koncepció ilyen formában működőképes-e, arról viszont már nem vagyok meggyőződve és a dalok értékelése közben, megpróbálom ennek indoklását is felvázolni.


Materia (with Jes) (Intro Mix)
Talán ez az első és eddig egyetlen olyan dal, amiben Jes nem énekel, hanem beszél, azt is csak a bevezetésben teszi. Programadó nóta, ami ezt a két fejezetet egybefogja. Nosztalgikus hangvételű a dallamvilága, de a keménykedés abszolút mai. Nem mondanám hatalmas durranásnak, de jól teszi a dolgát.

Tonight (with Emma Hewitt)
Az (egyik) aktuális album felvezető sláger, ami szinte már fájdalmasan az akar lenni. A helyzet az, hogy most kezdem egy kicsit unni a szokásos Emma Hewitt / Eric Lumiere dalokat a Cosmic Gate-től. Teljesen korrektek, szó se róla, idővel a fülünkbe is bemásznak, de egy sokszorosan megnyúzott róka ugrik be róluk; egymásnak kópiái. Ennél azért több ötletet és fineszt várok el!

Noom (with Super8 & Tab)
Tetszetős a dallam, szimpatikus, hogy mindkét csapat jellegzetes hangzása felfedezhető a végterméken, mindezek ellenére egy kicsit szürkécske. Nem tudom, hogy mivel lehetne feldobni, de akad némi hiányérzetem, ami miatt ez egy "jó, de amúgy semmi különös" dal.


A "Tonight" című dal videoklipje

Bigger Than We Are (with Eric Lumiere)
Nagyjából ugyanazt tudom leírni, amit feljebb a Tonight kapcsán, megtoldva még azzal, hogy elég cikinek érzem sokadjára ugyanazt a basszus szólamot felhasználni, amit anno Nic Chagall már elsütött az Anthem remixében is (amiben, minő véletlen, ugye szintén Eric énekelt... ez valamiféle furcsa árukapcsolás lenne?). Kihangsúlyozom: a nóta teljesen rendben van, ha önmagában nézzük, hallgatjuk. Én ellenben picit már megcsömörlöttem ettől a hangulattól.

AR (with Markus Schulz)
Első ránézésre ez is egy ígéretes közös alkotásnak tűnik, ám először a csoda elmaradt. Lehet velem van baj, de annyira elment mellettem a dal, hogy visszaemlékezni sem tudtam, milyen is volt egyáltalán. Kocsiban meghallgatva egy fokkal jobb volt a helyzet, ízlelgettem a hangjegyeket, befogadtam a hangulatot, de így sem tudtam önfeledten örülni ennek a számnak. Kevésnek érzem, ezektől a nevektől meg főleg.

Someday (with Alastor)
Az előző Materia egyik dalának, a Fight the Feeling-nek egyenes ági folytatása. Lassabb tempó, enyhén house-os felhangok (de szerencsére nem a big room vonulatból, hanem az Eric Prydz-féléből), mondjuk inkább progresszívnek, a közepétől pedig bejön egy isteni dallam. Talán ez tetszik legjobban erről a lemezről.


Ízelítő a "Bigger Than We Are" című dalból

If Not Now (with Jes)
Jes azért csak énekel nekünk, ez nem maradhat el. A változatosság szemkendőjét a tekintet előtt tartva egy meghittebb, lassú dalban danolászik az énekes hölgy. Szimpatikus az atmoszféra, azt pedig, hogy túlságosan is belesüllyedjünk a merengésbe az időnként fel-felerősödő szintik akadályozzák meg, hozzáteszem nagyon ügyesen.

Folded Wings (with Sarah Lynn)
Kedves, de kicsit sablonos melódiákkal ellátott tipikus CG dal, amiben egyedül az ének fogott meg. Minden eleme kidolgozott, ugyanakkor hallottuk már, nem egyszer.

No Strings Attached (with Arnej)
A trance Hugh Glass-ja, azaz visszatérője (na, aki ezt értette, annak jár egy pacsi), Arnej szállt be a fiúk mellé ebben a dalban, ami szintén a nosztalgia húrjait pengeti. A dallamok akár 15 évvel ezelőttről is származhatnának, a kiállás alapját adó gyorsítás ötlete szintén. Ennek ellenére valamiféle erő mégis lapul a nótában, amitől majdnem beleszerettem, de azért nem szabad elmenni amellett, hogy az eredetiség fáklyája meg sem lett gyújtva, amikor a stúdióban ültek a srácok.


Én sajnálom a legjobban, mert a Materia első részét nagyon szerettem, de le kell, hogy írjam: a második rész nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Emlékszem a Cosmic Gate még az év elején adott egy interjút, ott hangzott el a kérdés, hogy várható-e a folytatás még ebben az évben és látványosan hebegtek-habogtak, zavartan mosolyogtak, mondván "talán". Élek a gyanúperrel, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy eltervezték, mégis ki kellett jönni a második résszel, és azért lett a Materia Chapter.Two ilyen... semmilyen. Gyengécske. Majdhogynem jellegtelen. Kapkodás? Ihlethiány? Vagy csak ennyi volt jelenleg a csapatban? Nem tudom, de ezzel sajnos csak beigazolódott az, amitől tartottam: jobb a klasszikus albumformátum, mint ez a felaprózott és felvízezett EP cucc.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!