... 2017, 2018...

Írta Pactolous Dátum 2018-01-05 20:47 Hozzászólás 2 Olvasta 63 | Rovat: Hírek »

Öltönyt fel, kandallót be, italt ki, fotelba le - valahogy így képzelek el minden esztendő végén egy évértékelőt, de sajnos össze kell törnöm az Olvasók tévképzetét (illetve a sajátomat), nem így állok neki. Ehelyett leülök a gép elé, magamhoz húzom a klaviatúrát, berakok valamiféle zenét és végigböngészem a honlapot, milyen cikkeket raktunk ki idén... nem, tavaly. Bocsánat, még meg kell szoknom, hogy 2017-nek vége...

Ha szabad egyfajta személyesebb hangvételt megütnöm már így a cikk elején, hadd mondjam el, szerintem 2017 egyáltalán nem volt annyira ótvar év, mint ahogyan most a 2018 indul. Nem kívánok részletekbe belemenni, de nagyon nehezemre esett rávennem magam arra, hogy évértékelőt írjak, de legalább addig a gondolataim elterelődnek más tájakra. Különben is, most van miből szemezgetni, hiszen tavaly sem álltunk le és úgy, hogy idén lesz tíz éves (azaz 10 éves!!!) a honlap, most sem tervezzük. Nekem ez az oldal egy sziget, ahová elmenekülhetek és itt kiírhatom magamból, ami bennragadt, még ha ez sokszor csak egy vélemény valamiről. Úgyhogy ennek fényében megyünk tovább, de egyelőre emlékezzünk vissza együtt, mikről is írtunk 2017-ben!

JANUÁR
Természetesen az óesztendőt is egy évértékelővel kezdtem, majd pedig a trance egyik nagymesterének nagylemezéről írtam meg a véleményem. A The Thrillseekers Escape című albuma mást adott, mint amire vártam, de azóta kitermelt pár slágert különféle club mix-ek képében, úgyhogy minden hibáját megbocsátottam. Utána nem sokkal körbejártam a játékokból készült filmek átkának problémakörét, avagy miért sikerült elrontani az Assassin's Creed mozit is? Elindítottam egy új - egyelőre kérészéletűnek vélt - sorozatot is, amiben vicces vagy érthetetlen Facebook csoportokat és oldalakat mutatok be. Hogy konkrétan milyeneket? Nem olvastad egyiket sem? Például ezt: Minden nap ugyanaz a kép egy tyúkról. Szó esett még a Cosmic Gate félbedarabolt albumának első részéről, a Materia Chapter.One igen jól sikerült (később érkezett a folytatás is, de arról lejjebb). Idén azt is kitaláltam, hogy akinek nincs Facebook-ja, az se maradjon le cikkekről, már pedig Papa előszeretettel ír exkluzív módon a közösségi oldalunkra. Épp ezért minden hónap végén készítettem egy összefoglalót a Facebook posztjaiból, a januári főképp animékre koncentrált olyanokra, mint például a Hibike! Euphonium második évada vagy a 91 Days, de a nyugati rajzfilmgyártás berkeiből előkerült a Justice League Dark is.


FEBRUÁR
Az év kellemesen folytatódott, méghozzá egy HammerFall koncerttel, amin Papával, Conquistador-ral és még másokkal részt is vettünk, kanyarintottunk róla egy rögtönzött beszámolót. Hogy ne hanyagoljam el az Anime rovatot sem (pontosabban ne hagyjam, hogy Papa kisajátítsa a külön rovatával), elővettem az egyik kedvencemet, a Psycho Pass-t, hadd ismerje meg az is, akinek esetleg kimaradt volna. Folytatódott a Hülye Facebook oldalak és csoportok sorozat olyan gyöngyszemekkel, mint például a Szarni jó mozgalom vagy az Essen már az a kurva hó. Csodálatosak, de tényleg! A hónapot ismét Papa zárta a Gravity Falls és a Boku no Hero Academia első évadának véleményezésével.


MÁRCIUS
Néha járunk moziba is és nem csak Marvel filmekre! Beültünk a Trainspotting folytatására és rendesen felkavarta érzelmeim pocsolyáit, ambivalens érzéseimet egy cikk keretein belül adtam ki magamból. Ebben az évben kicsit elhanyagoltam a képregény rovatot (hiába, sajnos már nem ér annyi hatás a munkahelyen, mint még mikor boldog-boldogtalan zaklatott a problémáival), de márciusban pont sikerült kiválogatni párat. A hónap legörömtelibb eseménye számomra az volt, hogy a Depeche Mode kijött az új nagylemezével, a Spirit-tel. Súlyos, nehéz anyag, de világszerte úgy vélekedik a rajongók többsége, hogy rég nem kaptunk már ilyen jó albumot tőlük. Papa animézett (Drifters, New Game!) és sorozatozott (Iron Fist), csak hogy nekem nehéz dolgom legyen a rovatba sorolással, de év végére már erre is kitaláltam egy kompromisszumos megoldást.


ÁPRILIS
Ez a hónap hozta a tavalyi év legjobb trance lemezét; Craig Connelly megmutatta, milyen az, ha valaki komolyan veszi a munkáját/hobbiját, a One Second Closer egy mestermű! Ákos a nagy koncertcsendben egy új kislemezzel jelentkezett, de a Szabadon maxinál, bár nem rossz, nálam elmaradt a nagy csoda. Ilyen is van! Animék esetében is egyre ritkább (minél többet nézek, annál több közöttük a gyengus), de amikor találok egy gyöngyszemet, akkor széles vigyorra húzódik a szám. A Boku Dake ga Inai Machi egy több, mint kellemes krimi, némi időutazással, ha még nem hallottál róla, mindenképp olvasd el a róla szóló cikket, hátha megjön hozzá a kedved! Vagy esetleg azokhoz, amikről Papa írt: az ACCA-13 és a Youjo Senki is érdemes arra, hogy időt szánjunk rájuk.


MÁJUS
Craig Connelly után Solarstone volt az, aki elkápráztatott minket, igaz, utóbbi "csak" egy nyolc számos lemezzel, de azon mindegyik arany! A furcsa című .---- legtöbb dala ott szerepelt az év végi toplistámon, de hát ezen én már meg sem lepődöm, Solarstone sok éve már képtelen csalódást okozni. A Galaxis Őrzői 2 sem, bár hozzáteszem, második megnézésre már kapartam a falat az érzelmesnek szánt jelenetektől, de utána gyorsan elfeledtetett velem minden problémát a sajgó térdem, annyit csapkodtam a hahotázástól. 2016-ban minden hónapban megírtam egy elvontabb, kísérletezőbb, rövid dalféleséget, ezt a Préliminaire című csokrot egybekötöttem és Résumé címen letölthetővé tettem. Ehhez, ugyanezen névvel ellátva egy új nótát is írtam, ismét egy olyat, amilyet előtte még nem igazán. Remélem azért pár emberhez eljutott és tetszett nekik! A hó végén az obligát Papa jelentkezik! rovat májusi összefoglalója kopogtatott be az ajtón egy Demi-chan wa Kataritai és egy Mobile Suit Gundam: Iron-Blooded Orphans gyors-ismertetővel.


JÚNIUS
Szerencsére a nyár sem bizonyult uborkaszezonnak, volt miről írni! Például ATB tizedik nagylemezéről, bár a neXt közel sem hozta már azt az érzést, hangulatot vagy éppen tehetséget, amitől ettől az embertől elvárnánk. Terápiás jelleggel inkább belevetettem magam a Facebook csoportok és oldalak különös világába. Mondjuk nem tudom, hogy Minden nap ugyanaz a kép Kozsóról miképp nevezhető terápiának, de sebaj, menjünk is tovább! Bár eddig is tudtam, de még mindig sokkoló szembesülni a ténnyel: 2017 egy kedvező év volt a trance stílusnak! Számomra majdnem a semmiből érkezett egy Ferry Corsten lemez és a Blueprint, mint hangoskönyv-trance fúzió megmutatta, hogy nem csak a műfaj rejt még tartalékokat, de a mesterek is képesek a nagy visszatérésre. Papa viszont nem volt ennyire szerencsés, szerinte a Bungou Stray Dogs egy tipikusan "egyszer nézős, de azt is minek" anime.


JÚLIUS
Féltem az új Pókember filmtől, mint tarantula a felé szálló sólyomtól, de szerencsére feleslegesen, a Hazatérés annak ellenére tetszett, hogy gyermekkorom képregényeinek Spidey-ját csak nyomokban tartalmazta. Attól tartok lassan érdemes lesz valamilyen kronológiai sorrendben végigmennem a Marvel filmeken... Rég csalódtam már akkorát zenekarban, mint a Paramore-ban. Folyamatosan fejlődtek, egyre jobb és jobb nótákat írtak, erre az After Laughter arcon okádta az egészet. Ez most így erős, és a cikkben leírom, hogy miért is lehet ennek a pálfordulásnak akár létjogosultsága, de azt is, hogy miért nem tetszik. Bánatomat nem dalban mondtam el (szerencsére...), hanem rajzokban, a tőlem megszokott firkálmányokban, majd az egyik legnépszerűbb hazai fesztivál banda új albumát vettem elő, a Paddy and the Rats formáció Riot City Outlaws című lemezét, nem is bántam meg!


AUGUSZTUS
Az augusztus nálam a nyaralásról szólt, úgyhogy amíg én Horvátországban süttettem sörhasam (meg itthon, különböző helyeken), addig Papa vette át az uralmat a honlap felett. Először az előző hónapból kimaradt Papa jelentkezik! összefoglalója jött el, benne olyan anime ismertetőkkel, mint például a kellemes Kobayashi-san Chi no Maid Dragon vagy a fájdalmasan átlagos Battery. Utána írónk bevetette magát a moziba, hogy megnézze a legújabb (hát, legalábbis akkor legújabb) Stephen King adaptációt, de A Setét Torony sem váltotta meg a világot. Hála az égnek, a Netflix Marvel sorozata, a The Defenders viszont úgy sikerült, ahogy az elő volt írva.


SZEPTEMBER
Egy újabb átcsúszott írás indította ezt a hónapot (biztos nem akartam, hogy Papáról szóljon végig augusztus... bár így is róla szólt), ráadásul nem is túl szívderítő ajánlásokkal: a Batman and Harley Quinn rajzfilm és a Bloodivores anime kimaradásával semmit sem veszt a mélyen tisztelt Nagyérdemű. A trance stílus Kyau & Albert új lemezével képviseltette magát nálunk, a Matching Stories lehetett volna jobb, de távol áll a rossztól is. Alkalmanként a világban zajló apró ügyek is megihletnek, ősszel azon a gamer botrányon kaptam fel a vizet, amit a Firewatch készítői, PewDiePie és az internet hozott össze... bár jellemzően az én véleményem a kisebbségé, ha egyáltalán osztotta is bárki az enyémet... Olykor a kedvenceim is megbotlanak, erre Celldweller "majdnem-új" lemeze az ékes példa, hisz az Offworld koncepciójában ígéretesnek tűnt, az újra felhasznált dalok és a hangzás változatosságának hiánya rányomta a bélyegét az értékelésemre. A Nickelback viszont jó úton halad, hogy legutóbbi lemezüket (le sem írom a címét) elfeledtessék, a Feed the Machine a megfelelő irányba fordult, csak a nagy bumm várat még magára. Papa kezdte, Papa is zárta le a hónapot három anime kivesézésével, ezúttal ez a három a mérleg pozitív serpenyőjében csücsült.


OKTÓBER
Nem is gondoltam volna, hogy az október ennyire meghízott cikkekkel! Először a könnyed hangvétel jegyében Katy Perry új albumát vettem nagyító alá, de a Witness már nem nekem szól. Utána Papa posztjait szerkesztettem megint egybe egy hatalmas, monstre kritikagyűjteménnyé: mennyire frappáns volt részemről, hogy a Péntek 13 saga filmjeit egybeölelő posztfergeteget péntek 13-án raktam ki, ugye? Kaf-kaf-kaf-kaf...! Az év elejei Materia folytatása is befutott, szegény Cosmic Gate pedig túlvállalhatta magát, a Chapter.Two harmatos volt az első részhez képest. Az aktuális anime szezonból Papa szemezgetett egy nem elhanyagolható mennyiséget, érdemes bele-belenézegetni, most már lement jó pár. Az óév utolsó képregény adagja is ekkor érkezett meg, ismételten elnézést kérek, no persze nem a ritka alkalmakért, hanem minőségükért! Végezetül pedig ismét anime: fogtam magam és kiválasztottam a saját listámról egy olyan sorozatot, amit már kerülgettem egy ideje. Hogy miért is? Erre próbáltam választ adni a Higurashi no Naku Koro ni ismertetőmben.


NOVEMBER
Papa jelentkezése megint lemaradt október végéről, ennek pótlása a kiváló Youkoso Jitsuryoku Shijou Shugi no Kyoushitsu anime ismertetésével meg is történt. Folytatódott az értékelők sora az új Thor mozifilmmel, ami meglepő módon vicces (vagy inkább komolytalan?) lett. Ki hitte volna? Én egyszerre voltam boldog és szomorkás a friss Aly & Fila album hallgatása közben: ugyanazok a hibákat követik el évről-évre, pedig a különálló dalaik, remixeik zseniálisak! Sajnos a Beyond the Lights nem lett annyira erős. De legalább nem lett olyan arcpirítóan gyenge, mint a Hurts legfrissebb megmozdulása! Barbóval közösen értékeltük a Desire nevű förmedvényt; ilyen alacsony pontszámot tőlem album még nem kapott! Lana Del Rey vállán kisírhattam magam (sajnos nem, de ha ő itt lenne, nem is sírnék), a Lust for Life felemásra sikeredett, de a végére megtalálta magát. Papa jelentkezett még egyet, és mivel a Princess Principal is szóba került nála (amit szinte egyszerre néztünk meg), nem bírtam ki, hogy bele ne rondítsak a cikkébe a saját véleményemmel.


DECEMBER
Eljöttek az ünnepek, a cikkek pedig megfogyatkoztak, ezt nézze el nekünk mindenki! De volt itt ám azért finomság, például Papa írása a The Punisher sorozatról, ami bár nem büntet, azért korrekt szórakozás. Ugyanilyen szintet képviselt a trance két nagy visszatérője, Paul Van Dyk és Sander Van Doorn, azaz Purple Haze. A From The On és a SPECTRVM albumok nem robbantottak ki forradalmat, nem vették be a Bastille-t és nem kerültek be a történelemkönyvekbe (nagyon elvitt engem ez a forradalmas analógia a sűrűbe...), de bűn lenne kihagyni őket! Még az olyan megátalkodott Star Wars kerülők is, mint én tudtak arról, hogy a (többes szám miatti hercehurca miatt inkább maradok az angol címnél) The Last Jedi bevette a mozikat. Ki ne írná le a véleményét róla, ha nem Papa? Na ugye! Az évet is ő zárta, még pedig egy filmajánlóval (közöttük ott a közönségsiker Bright) és egy anime kedvcsinálóval (egy cím innen: Made in Abyss - én is írtam hozzá!)


És imhol a végére értünk 2017-nek, most már kifújhatjuk a benntartott levegőt! Szép esztendő volt, annyi kitűnő zene, film, sorozat, anime jelent meg, kicsit sajnálom is, hogy másra nem jutott idő, energia, kedv. Ezt szinte minden esetben kihangsúlyozom: jó lenne néha más témában is megnyilvánulni, de valahogy ez ritkán jön össze. Talán idén. Talán idén sem. A szavazás szerint azért szeretnétek ha gyakrabban lennének cikkek és változatosabbak lennénk, de mivel ez a projekt jóformán már csak kétszemélyes, ígérni nem ígérhetek semmit. A tavalyi év ebből a szempontból mondjuk szerintem nem volt vészes, akadt már rosszabb időszak is. Na de majd most a 10. jubileumi évben! Maradjatok velünk! És köszönjük Nektek! Neked is drága, alkalmi Olvasó, aki néha-néha visszatérsz és Neked is, kedves Törzsolvasó, aki már évek óta figyelsz minket! Mindenkinek köszönjük a figyelmet, egészségetekre (most már megérdemlek én is egy sört, hiszen végeztem ezzel a cikkel), találkozzunk 2018-ban is!


Hozzászólás
Pactolous Pactolous
2018-01-07 00:51
Köszönjük szépen! De tudjuk, hogy te velünk együtt fogsz majd a Pactolous öregotthonban állandó lakóvá válni :D
masuda masuda
2018-01-06 07:17
Figyelek továbbra is. :D
*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!