Avengers: A végtelenbe s tovább
Papa
2018-04-29 13:07 
0
4071
| Rovat: Minden út idevezetett, már a legelső Avengers óta. Thanos megérkezett, a Végtelen Köveket akarja és hőseinknek az egész univerzum megmentéséért kell harcbaszállniuk. Nem igazán lehet ennél többet elmondani a történetről és, őszintén szólva, nem is szól sokkal többről, de ez egyáltalán nem baj! A film épít arra, hogy már ismerjük ezeket a hősöket, már kialakítottunk irántuk egy érzelmi kötődést, így nagyon jó érzékkel Thanos-ra helyezi a hangsúlyt. Az Őrült Titán végre kilép a színfalak mögül és egy meglepően jól kidolgozott, érdekes karaktert kapunk. Érthetőek a céljai, világos mi motiválja, érzelmei vannak és mindvégig uralja a vásznat. Josh Brolin kiválóan alakít, az animátorok pedig valami csodát műveltek a végső megjelenésével. Az előzetesekben nem győzött meg maradéktalanul a dolog, sajnáltam, hogy ledobja a páncélját és sisakját, de a filmben? Imádtam! Természetesen van legalább két olyan jelenet, ahol kilóg a lóláb, de Thanos mimikája, a legapróbb rezdülései és kifejezetten a tekintete, valami lenyűgöző látvány! Persze a CGI, ahogy az elvárható, a film egészében parádésan teljesít, nem hiába vágtak hozzá egy akkora összeget, amire gondolni sem merek. Viszont a szép animáció mit sem ér, ha nincs tartalom, amit megjeleníthetnek a segítségével. Itt pedig van bőven. Gyakorlatilag az összes helyszínt imádtam és mindegyiket szívesen láttam volna hosszabb ídőre. Ó, igen, az idő. Nos, a film kicsivel több két óránál, de minimum háromnak kellene lennie. Az előzetesekben bemutatott jelenetek közül is elég sok hiányzik a végleges verzióból és talán az egyetlen igazi negatívum az IW-vel kapcsolatban, hogy nem merték a nyilvánvalóan hosszabb változatot csatasorba küldeni. Remekül van felépítve, nincs is kifejezetten gond vele, csak néhol érződik, hogy néhány extra jelenettel nem csak a futamidőn tudtak volna javítani. Sebaj, erre való a rendezői változat! Térjünk ki egy kicsit a humorra is, mert Marvel moziknál ennek is érdemes külön fejezetet szentelni. Egy-két beszólás kicsit sok volt, kicsit suták és erőltetettnek hatottak, de az esetek jelentős részében tökéletesen működött a dolog. Nem egyszer olyan hangosan röhögött az egész terem, hogy a következő néhány mondatot hallani sem lehetett és én is teljes mellszélességgel nevettem velük. Míg a Thor: Ragnarokban a humor rosszul időzítettsége miatt a dráma kárára ment, addig az IW-ben a megfelelő helyen és időben jelentkezik. És szükség is van rá, mert ez mutatja, hogy hőseinkben még él a remény és könnyít kicsit a nézők lelkén is… és arra is nagy szükség van, mert ez bizony, mélyen legbelül, elég komolyan drámai hangvételű alkotás lett. Mielőtt végzek, fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy ez nem az a film, amire sokan számítanak. Mármint én is körülbelül jól tippeltem meg a végkimenetelét, ám összességében abszolút meglepett. A Star Wars legújabb részével szemben, az IW teljes mértékben pozitívan. Nem ezt vártam, ha valaki megkérdezett volna, nem mondtam volna, hogy ezt akarom látni, de utólag úgy állok vele, igen, ennek így kellett lennie. Le a kalappal a Russo testvérek és mindenki előtt, aki apait-anyait beleadva, valami olyasmit hozott létre, ami méltán írta bele magát a filmtörténelembe. Ha a következő rész csak legalább ilyen jó lesz, akkor az Avengers 3 és 4 olyan lezárást ad ennek a tíz évnek, hogy azt száz év múlva is megemlegetjük! |
[1] [2] (2/2)
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!