GIRL POWER!!!
Pactolous
2020-12-23 19:49 0
5424
| Rovat: Zene / Mozi / Könyv »
Alanis Morissette - Such Pretty Forks in the Road Nyolc év két album között rengeteg idő (a Havoc and Bright Lights 2012-ben jelent meg) Alanis Morissette-nek viszont jó oka volt a szünetre, hiszen az eltelt esztendők alatt két gyermeknek is életet adott, viszont a csoda megélése mellett szülés utáni depresszióval is küzdelemre kelt. Alanis győztesen jött ki a csatából, a klipekből és interjúkból már egy csillogó szemű édesanya néz vissza ránk. Nem tudom megérteni azokat a kritikusokat, akik az új lemez, a Such Pretty Forks in the Road kapcsán hiányolják a Jagged Little Pill vadságát. Azzal az albummal egy 21 éves lány döntötte ránk az ajtót, teljesen nonszensz ugyanazt egy 46 éves, háromgyermekes nőtől elvárni. Plusz ez a lemez attól még karcol. Máshogy, érettebben. Az album során Alanis közel enged magához, őszintén beszél kétségeiről, megélt problémáiról, de szerencsére örömeiről is. Már az albumindító Smiling is egy önvallomás, talán visszafogottabb, mint amit esetleg elvárnánk, mintha a Citizens of the Planet vagy a Joining You lecsupaszítottabb változata lenne, de az ismerős motívumok nem zavarják össze nagyon az összképet. Amire 2020-nak viszont nagy szüksége volt, az a következő szám, az Ablaze. Nem vagyok anyuka (és szerintem ebben az életben már nem is leszek) és az akkordok sem éppen eredetiek, de akárhányszor meghallom ezt a számot, vagy belefutok a klipjébe (esetleg abba az élő verzióba, amit Alanis a kislányával a karjában adott elő... néha-néha megzavarva), valami mintha belekerülne a szemembe. Elképesztően szép, megható, kiváló dalszövegű szám, amit nem csak a szülők értékelhetnek, ők viszont készítsék elő a zsebkendőt! A Reasons I Drink volt az első szám, amit az új albumról hallottam. Pattogósabb, bohémabb számnak tűnik, de témája miatt mégsem az, pedig nem az alkoholizmusról szól, hanem a függőségekről általában, olyanokról, amikkel Alanis is küzdött és küzd a mai napig is (munkafüggőségtől elkezdve az étkezési zavarokig). Amúgy kellemes, fülbemászó, slágeres is, pedig a szó szoros értelmében nem az. Hangszerelésileg minimalista, előadásmódban viszont lehengerlő a Diagnosis. A dalszövegéből kiolvashatunk sok mindent, én elsőre az öregedésbe, a teherré válásba belefáradó ember panaszát hallottam ki, de akár a depresszióval küzdők is azonosulhatnak egy-két sorral. Egy biztos: ahogy Alanis énekli, úgy nem tudja más. Az "Ablaze" című szám videoklipje Lassú, zongora központú számokból kapunk egy párat, ráadásul egymás után, ezért is érdekes választás az előző után a Missing the Miracle, bár a téma egy fokkal könnyedebb. Szükség is van rá, mert az őt követő Losing the Plot húsbavágóan őszinte. Egy dal az öregedésről, arról, hogy tudomásul kell venni, már nem lobog a tűz bennünk ugyanúgy, már nem vagyunk szuperemberek, bár feltámadtunk porainkból ezerszer, de már fáradunk. A hangszerelés furcsa volt elsőre a túlzengetőzött dobokkal, de a végére, mikor az összes hangszer becsatlakozott, minden értelmet nyert. A sokadik zongorás kezdés ne ijesszen meg minket (már ha egyáltalán megijeszt), a Reckoning mind a verzék, mind a refrének terén remekel. Csodásak, lehengerlőek, így kell meghangszerelni egy olyan dalt, hatni a közönségre! Akadtak azért olyan számok, amiken ráncoltam a szemöldököm: a Sandbox Love furcsa kettősséget mutat azzal, ahogy a káromkodós refrént vidámabb hangulattal párosította össze. Ettől függetlenül fülbemászó, szórakoztató nóta. A Her egyfajta fohász az Istennőhöz, illetve egy anya figurához (nagy valószínűséggel Alanis nagymamájához, aki már sajnos elhunyt). Ezúttal is a zongora billentyűi kapták a főszerepet, végtelenül érzelmes dal, ami ismét megtalálja azokat, akik hasonló gondokat éltek át, mint főhősnőnk. Ha van olyan szám, ami tökéletesen megmutatja, hogyan érdemes majdnem 6 percet felépíteni, akkor az a Nemesis. Halkan, mélyről indulunk, és fokozatosan válik egyre erőteljesebbé, zaklatottabbá, a vége szinte már katartikus, a levezetés pedig zseniális. A dalszöveg ezúttal is kiváló, hibátlanul áll párba a hangzással. Méltó zárásként jelenik meg a Pedestal, ami mintha még hangzásában, témájában is összefoglalná a lemezt. A végkifejlet katartikus, és amikor elülnek a hangok és ülünk a csendben, meredten bámulva előre, akkor tudhatjuk, hogy egy igazán jó lemezt hallhattunk éppen. A "Reasons I Drink" című szám videoklipje A Such Pretty Forks in the Road olyan album, amit vétek lenne háttérzenének felrakni vagy munkába menet-jövet a kocsiba betenni. Elsőre elkövettem az utóbbit és amikor másodjára, a dalszövegeket átbogarászva hallgattam meg, teljesen más élményt nyújtott. Ha mondjuk nyelvtudás híján elsiklanak mellettünk a sorok, akkor elképzelhető, hogy figyelmünk lankadásra adja fejét, zeneileg voltak Alanisnek változatosabb lemezei, ez tény. A boncolgatott témák viszont nem adnak teret másfajta megszólalásnak és ez így is van jól: ennek a lemeznek ez a ruha áll jól. Köszönjük Alanis! 01. Smiling 02. Ablaze 03. Reasons I Drink 04. Diagnosis 05. Missing the Miracle 06. Losing the Plot 07. Reckoning 08. Sandbox Love 09. Her 10. Nemesis 11. Pedestal |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!