GIRL POWER!!!

Írta Pactolous Dátum 2020-12-23 19:49 Hozzászólás 0 Olvasta 5423 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »



Katie Melua - Album No. 8

Katie Melua számomra örök plátói szerelem, bár nemrég elvált férjétől, lehet van esélyem nála? Persze, ideje felébrednem, mindenesetre a meglehetősen flegma és fantáziatlan Album No. 8 címmel ellátott nyolcadik lemeze (ehh... igen) ezúttal sem okozott csalódást, sőt, szerintem egy újabb oldalát ismerhetjük meg vele. A 2013-as Ketevan néhol már-már egészen musical stílusú volt, az őt követő (és általam nem véleményezett), kvázi karácsonyi In Winter pedig végtelenül csendes, meghitt volt minden tekintetben. Utóbbin egyébként a grúz Gori Women's Choir kórus is főszerepet kapott és némi saját szerzemény mellett feldolgozások és tradicionális dalok képezték az album gerincét. Vajon mindezek és a Mike Batt producerrel való szétválás után milyen irányzékot szemelt ki magának Katie?


Nos, olyan elképesztő mód nem távolodott el a stílusától, mint mondjuk a The House esetében, inkább csak kibővítette, feldúsította az eddigi hangzását. Nyilván megmaradt a szolid jazz-es, blues-os, akusztikus vonulat, de a Katie-t kísérő zenészek és Leo Abrahams producer valami elképesztő munkát végeztek, az album lubickol a stílusosságban. Már az első dal (ami egyben az első előhírnök és kislemez is), az A Love Like That is olyan, hogy jószerével még el sem indul rendesen, már tudja az ember, hogy ezt imádni fogja; a remek és ízléses hangszerelés mintapéldája, Katie hangja pedig egyszerűen csodálatos, mint mindig. Színtiszta hetvenes évekkel indít az English Manner, majd középen átváltunk filmzenébe, az egész olyan merengős, éteri, mintha egy régi mozgóképet néznénk. Ez bitang jól áll neki és szükséges is, mert amúgy nem éppen slágeres, ami persze nem baj, épp ellenkezőleg! Marad a lebegés érzete a Leaving the Mountain esetében is. Gyönyörű akkordokkal dolgozik, Katie hangja pedig már szinte meditatívan lágy. A Joy címe telitalálat, tényleg öröm hallgatni, simogat, mint egy lágy, őszi napsugár. Katie és a hangszerek összhangja egészen elképesztő, a megszólalás pedig csontig hatolóan szépséges. Mindezek felett áll a Voices in the Night, ami úgy zseniális, ahogy van! Az indítás tökéletes, az altszaxofon jelenléte, meg ahogy beúsznak a hangszerek; mintha csak egy próbaterembe léptünk volna be, ahol épp jammel a banda. A hangszerelés később sem vesz lejjebb a minőségből: azok a vonósok, meg az elektromos zongora, meg a conga dobok, trip-hop ütemek...! Hangulatbomba, hetvenes évek, örömzene!


Az "A Love Like That" című szám videoklipje

A Maybe I Dreamt It lágyan indít, szinte csak egy gitárral, a végére pedig csak éppen annyira nyílik ki, mint egy félénk virág a reggeli napfénynél. Viszont a vonósdallam, ami akkor előkerül, az bizony megremegteti a szíveket! A kórus ismételten megjelenik a merengős, nosztalgiázós Heading Home című számban, de minden szépsége ellenére eltörpül a Your Longing is Gone előtt. Hol is kezdjem? Ebben a dalban minden benne van, amit Katie Melua zenéjében szeretek. Az album kvintesszenciája itt jelenik meg a legerősebben; tíz per tíz! Ugyanígy klipes dal az Airtime, bár lehet az én választásom másra esett volna. Merengősen kezd, aztán a végére szintén kinyílik és a muzsikusok most sem hoznak szégyent sem Katie-re, sem a producerre, sem a saját szüleikre. Csendes lezárást hoz a Remind Me to Forget, amivel visszatér a jazz/musical tételeket felidéző melankólia. Sajnos ezzel a végére is értünk a lemeznek és 35 percet még sosem éreztem ilyen kevésnek...


A "Your Longing is Gone" című szám videoklipje

Az Album No. 8 egyetlen hiányossága talán ez lehet: Katie hangjából, személyéből és zenéjéből ennyi egyszerűen nem elegendő. Mégis, ha a lemez koherenciáját nézzük, aligha lehetett volna bármit még hozzátenni. Meglehet, pöppet rövid élmény, viszont egyetlen percét sem érezzük majd feleslegesnek. Nem számítottam rá, hogy ennyire magával ragad; persze Katie-ben sosem csalódtam, az is lehet, hogy pont olyan időszakban kapott el, amikor nagyon szükségem volt ilyen zenékre, de szerintem még a diszkográfiában is odatolakodik a dobogós helyezettekhez. Erősen ajánlott, ha egy zenétől nem csak azt várod el, hogy táncolni lehessen rá vagy önfeledten dudorászni napjaid során.

01. A Love Like That
02. English Manner
03. Leaving the Mountain
04. Joy
05. Voices in the Night
06. Maybe I Dreamt It
07. Heading Home
08. Your Longing is Gone
09. Airtime
10. Remind Me to Forget


[1] [2] [3] [4] [5] [6] (6/5)


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!