Több nem is kell? (Ákos - Az utolsó békeév EP)
Pactolous
2021-11-04 20:05 
0
1119
| Rovat: Ákos beleszeretett a középlemez műfajába, ami a közönségnek egy egészen tisztességes étvágycsökkentő két megjelenés között, az előadónak meg korrekt pénzkeresési lehetőség. Már ha a tartalom és a minőség megüt persze egy szintet. Emberünk előző dobásai ezen a téren voltak ilyenek is, olyanok is, de azért a kíváncsi várakozás mindig megelőzi ezeket.
Az Igazán egy tényleg dagadt kiadvány volt, új dalokkal, remixekkel, az őt nem szorosan követő Ugyanúgy viszont inkább volt egy bőséges maxi (mint a régi Ákos kislemezek). A Hazatalál négy dalával lényegében megfelelt az EP formai követelményeinek, viszont mivel mind a négy rákerült a későbbi Időszigetre (igaz, újramaszterelve), maximum portörlés miatt vesszük le a polcról. Félő, hogy ez lesz a sorsa a most megjelent Az utolsó békeév című középlemeznek is, de itt legalább a három újdonság mellé került egy koncertfelvétel is. Nem akarok telhetetlen lenni, amúgy sem vagyok oda az EP-kért, de örüljünk a friss szerzeményeknek!  Elsőnek az a bizonyos élő változat érkezik, méghozzá az idén megjelent Fel a szívekkel című dalból. Magam is ott voltam a Budapest Parkos koncerten, ahol a felvétel készült és nagy örömömre szolgált már akkor is, hogy sokkal jobb az eredetinél (a rádió változatot inkább hagyjuk...). Kicsit mondjuk tompán szól, de Sanyi dobolása sokat... dob rajta. Direkt szóvicc, bocs. Újra megkedveltem miatta a dalt, mert amúgy arra kellett rájönnöm, hogy míg más, kevésbé ütős Ákos számok képesek magukat sok hallgatással megkedveltetni, addig ennél pont az ellenkezőjét éreztem. Mindenesetre most megint jóban vagyunk, szóval semmi gond! Dalszöveg videót és ezáltal kiemelt figyelmet kapott a Nem én döntök, ami a mostani zenekar felállására építkezik és Madarász 'Madi' Gábor tollából pattant ki. Elsőre mondhatni semmi extra: szolidan indul, akusztikus gitárral, vonósok a háttérben húzzák, amit kell, Sanyi visszafogottan üti a pergő helyett a dob peremét. Melankolikus, finom hangulat járja át a dalt, a refrén gonosz módon a fülekbe mászik szinte már elsőre. Ennyiért persze még nem feltétlenül osztanék ki piros pontokat, de vannak még itt tartalékok! Érdekes, hogy nincs második verze, az első refrén után egy bridge szerű rész érkezik máris, növeli a feszültséget, egy minimális szóló résszel bekapcsolódik Madi is. A végére egészen erőteljessé válik a dal; érdekes szerkezeti felépítés, de végül is működik. A "Nem én döntök" című szám dalszöveges klipje Előzetesen számomra sokkal izgalmasabbnak tűnt a Több nem is kell, amit nem más, mint a Bonanza Banzai másik volt tagja, Menczel Gábor írt. Lám, jól sejtettük, hogy a Csend leszek remix után akad neki még valami dolga Ákos körül! Hiába hangoztatta Gábor többször is Az utolsó hangos dal DVD-n, hogy mennyire nem kell a dalokba gitár, most már úgy tűnik megengedőbb lett, igaz, még így sem egy drop D-re hangolt metál őrületre kell gondolni. Helyette szolid slide pengetéseket hallunk Ákos által, még egy szólót is feljátszott nekünk! Muzikálisan semmi kivetnivalót nem találok a dalban: Menczel darkosabb, koszosabb zeneisége kifejezetten üdítőnek hat Hauber tökélyre polírozott, selymesebb stílusánál és a felépítés, a váltások is szinte hibátlanok. A szöveggel már akadnak viszont problémáim, világnézeti különbségekből fakadóan. Ezek fölött korábban átsiklottam (mondjuk a Hazatalál egy soránál már rezgett a léc) amíg általános igazságokról volt szó, és a cancel culture, az eltúlzott liberalizmus az én csőrömet is piszkálja, szó se róla. Az „örök szükségállapot, tudod a klíma meg a vírusok” sornál egy kicsit elidőztem: csak én hallok ki belőle cinizmust? Nem igazán tudom hova tenni, hiszen a klímaváltozásnak eléggé kézenfekvő és átélhető bizonyítékai vannak, a covidon pedig Ákosunk is átesett. A megemlített „vonagló vezényszavaknál”, akik „szeretnék a lányod, fiad” elég nehéz nem az LMBTQ+ mozgalomra asszociálni, de úgy látszik emberünk is képes elhinni azt az abszurd dogmát, hogy a meleg közösség majd mindenkiből hasonlót farag, mert az most mekkora menőség. Tény, hogy ennek a témának is megvannak a visszás pontjai, de ebbe egyrészt most ne is menjünk bele, másrészt a megfogalmazás ettől még ciki. Szerencsére a hallgatói élményből nem vesz ez el sokat, majd a koncerten úgy éneklem, hogy közben a szemem forgatgatom. Több nem is kell Meg sem próbálva a szóismétlést elkerülni, az utolsó szám Az utolsó békeév, ami Ákos nevéhez köthető és egy nem szokványos, magasztosabb hangszerelésű tétel, filmzenei illetve albumzáró jelleggel. A körkörösen ismétlődő énektéma, amivel indít a dal egyszerűen csúcs, kiváló ötlet! A hangulat apokaliptikus, de beékelődik némi remény is. Ákos remek teljesítményt nyújt ének szempontjából, erre mondják azt, hogy odatette magát. A szövegben egy sor megint kicsit „Meh!” kategória, mert értem én, hogy egy keresztény polgárnak fenyegetőnek hathat más vallások térnyerése és különben is jönnek a migránsok, meg az Iszlám állam is már kizavarta az oroszokat a spájzból, de azért ne féljünk már ennyire a dzsámiktól (remélem az itt-ott megjelenő irónia érzékelhető volt)! Az utolsó békeév Az utolsó békeév egy korrekt EP Ákostól. Pont. A rajta szereplő dalok nem távolodtak nagyon el az Idősziget hangulatától, szóval ha tényleg egy új lemez előhírnökei, akkor talán most nem (vagy most sem) lesz akkora stílusváltás, mint régebben. Érzésem szerint nem túl slágeresek, de azt majd az idő és a rádiók eldöntik, én azért már dúdolgatom némelyiket magamban. Egy-két ajándéknak még örültem volna, valamilyen remixnek vagy még egy koncertfelvételnek, de végül is ezt a szerepet már eljátszotta a Fel a szívekkel maxi. Meg különben is, itt van már a 15. évfordulóját ünneplő Még közelebb LP, és még az Ezt nem lehet megúszni című novelláskötetet sem olvastam végig. Szóval hova is panaszkodjak, hm?  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!