A gyűjteményem „sajnos” eléggé terebélyesre duzzadt, van miből válogatni, így valószínűleg több részes lesz majd ez a sorozat. Elsősorban olyanokat válogattam ki, amiknek dobozmérete nem túl nagy, tehát kényelmesen táskába vagy akár zsebbe rakhatók, nem igényelnek nagy helyet, nem rendelkeznek sok és/vagy nehezen megjegyezhető szabályokkal épp ezért könnyen taníthatók és játékidejük sem vészes. Emiatt pár nevesebb party játék ki is szorult, de majd nekik is találok valamilyen formátumot a honlapra. Most akkor lássunk néhány olyat, ami megfelel a fenti kritériumoknak és amikkel én kifejezetten szeretek játszani és bátram tudom ajánlani őket!

Kingdomino

Méltán híres játék, ami több folytatást, átértelmezést is megélt már, de nem igazán lehet mellélőni az alapjátékkal. A Kingdominóban a saját kis birodalmunkat építjük kastélyunk köré, amihez mindenféle tereptípust szimbolizáló dominókat használunk fel (ki gondolta volna a neve alapján, mi?). Van mező, sivatag, erdő, tenger, valamint pusztaság és nyilván ezek akkor adnak sok pontot, ha minél több egybefüggő dominóból állnak. A gondolkodósabb rész ott jön be, amikor ezekre a lapkákra licitálnunk kell, ugyanis amelyikre épp lecsapunk, egyben meghatározza, mikor jövünk sorrendben a következő körben. Megszerezhetjük a jobb dominót a birodalmunkba, de akkor lehet, hogy mire megint mi kerülnénk sorra, addigra már mindenki elhappolta előlünk a kiváló lapkákat, mert utolsónak jövünk. Ráadásul arra is figyelnünk kell, hogy a királyságunk csak 5*5-ös (vagy 7*7-es) méretű lehet, ebbe kell beleférnünk. A Kingdomino könnyen tanulható és elsajátítható, ketten is kiválóan működik, de aki igazán hatékony és eredményes királyként akar uralkodni a dominók földjén, annak bizony be kell indítania az agytekervényeit!

Ruins

Egyszerű kártyajátéknak tűnik, amihez adtak kártyavédőket is, hát nem kedvesek a készítők? Ám ez nem csupán jófejség! A Ruins egy kártyaégetős játék, amiben meg kell szabadulnunk a lapjainktól méghozzá úgy, hogy több ugyanolyan számút kell leraknunk, amit a többieknek követniük kell egy nagyobb értékűvel vagy ugyanolyan, de még több lapból álló szettel. De minek a kártyavédő? A játék során tudunk fejlesztéseket vásárolni, ezek átlátszó, módosító lapok, ha ezeket berakjuk a bevédőzött saját lapjaink elé, akkor azzal felruházzuk őket más tulajdonságokkal, erősebb értékekkel. Lényegében upgrade-eljük őket. A probléma csak az, hogy ezek a kártyák aztán egy későbbi fordulóban a keverés során más gazdához is kerülhetnek, nekik adva lényeges előnyt. Egyszer azonban van lehetőségünk úgy felfejleszteni egy lapunkat, hogy a saját színünkkel jelöljük meg és így gondoskodunk róla, hogy mindig hozzánk kerüljön (igaz, így viszont meg a másik játékosnak kedvezünk, mert kevesebb lapja lesz). Ha hozzáteszem, hogy mindegyik kártyának van nappali és éjszakai oldala, amik természetesen különböznek, akkor szerintem világossá válik, hogy elképesztő variálási lehetőségekkel rendelkezik a játék. A Ruins a gondolkodó ember UNÓja és bár az első pár kör döcögős lehet, amikor kitisztulnak a szabályok és a lehetőségek, akkor igazán élvezetes és izgalmas kártyajátékká válik.

Cardia

Bár a Cardia játszható akár négy fővel is (ha van két doboz belőle), legyünk őszinték, ez egy párbaj játék, ketten az igazi. Engem az egyszerűnek tűnő, de zseniális alapvetésével fogott meg szinte elsőre: mindketten kijátszunk egy kártyát és aki magasabb értékűt rakott le, az kap egy gyűrűt (ebből ha 5 összejön, nyert), a másik játékos viszont aktiválhatja a kártyája képességét. Briliáns! És bizony azok a képességek tudnak gonoszak lenni! Van, amelyik korábban letett lapokat módosít, van, amelyik későbbieket, akad olyan, ami az ellenfelet kényszeríti valamire és van olyan durva is, aminek feltételeit nehéz összehozni, de ha sikerül, akkor rögtön megnyerheti nekünk a játékot. Mindezt két-két különböző pakliból, amiket aztán - ha már megismerkedtünk jobban a játékkal és a képességekkel - úgy variálhatunk, ahogy akarjuk. Kis doboz, rövid játékidő, feszült játékélmény.

Csak egy

Nagy favorit a családban, a nyári időszakban, amikor ki tudunk ülni a teraszra szinte garantált, hogy előkerül. Nincs túl sok alkatrész és szabálya: mindenki kap egy műanyag kártyatartó táblát, aminek túloldalára írhat, pár letörölhető filc és sok-sok kártya, rajtuk még több kitalálandó szóval, kifejezéssel. Aki éppen kitaláló, az berakja a kártyáját a tartójába úgy, hogy ne lássa, majd mond egy számot. A számnak megfelelő kifejezést megnézi a többi játékos és leír a saját táblájára egy olyan szót, ami utal a megfejtendőre, valahogy kapcsolódik hozzá, segít a kitalálónak, de mégsem annyira közönséges és egyértelmű, hogy a többi játékos is erre gondoljon. Ugyanis ha többen is ugyanazt a szót írják fel, akkor ők kiesnek, a táblájukat le kell fordítani és a kitalálónak annyival kevesebb nyomból kell dolgoznia. Rengeteg nevetésre és szeretetteljes veszekedésre számítson az, aki kipróbálja ezt a játékot!

Trio

Szettgyűjtögetés, valamint kártya- és memóriajáték egyben? Ne riasszon el az utóbbi stílus megnevezés, a Trio élvezetes még akkor is, ha nem kedveled a memóriajátékokat és nem is vagy annyira jó bennük. Játékosszámtól függően vannak számozott lapok (1-től 12-ig) a kezünkben és lenn az asztalon. A lényeg az, hogy összehozzunk három triót, azaz három szettet egyforma lapokból vagy egy szettet a hetesből (ez a legnehezebb). Az ezekhez szükséges lapokat bárhonnan és bárkitől beszerezhetjük, de van pár megkötés. Körünkben két dolgot tehetünk: vagy vakon felfordítunk egyet a lenn lévő lapokból vagy pedig megkérünk egy másik játékost, hogy mutassa meg a legkisebb vagy legnagyobb kártyáját (ilyenkor magunk is kezdhetünk, de a szabályok ránk is vonatkoznak). Ezt addig folytatjuk, amíg van egyezés, ellenkező esetben (ha nem jött össze a trió) a kártyákat visszafordítjuk, valamint visszakerülnek eredeti gazdáikhoz. Nem tiszta? Tegyük fel, hogy az egyik ellenfelünk megmutatja, hogy a legkisebb kártyája a 3-as. Ami jó, mert a mi legkisebb kártyánk is az. Már csak a harmadik 3-ast kell valahonnan begyűjteni. Kérdezzünk meg egy másik játékost, mi a legkisebbje? Vagy ugyanazt, mert lehet, nem csak egy volt neki? Esetleg középről fordítsuk fel az egyik lapot, hátha szerencsénk lesz? Tényleg, nem volt ott egy hármas valamikor? Na, valahogy így kell elképzelni. Figyelni kell mindenki körére, mert szép lassan kiderül, mi lehet lenn és mi lehet a többi játékosnál, de ezekre az infókra sajnos emlékezni kell. Spoiler alert: ez nem fog mindig sikerülni. De épp ez az élvezetes a játékban! Egy-egy menet hamar lemegy, ha pedig már unjuk az alapjátékot, akkor meg lehet bolondítani még jobban, amiben a győzelem azon múlik, hogy mely kapcsolatban álló triókat sikerül begyűjteni (pl. a ketteshez vagy az ötös vagy a kilences kell, más nem jó). Kis idő kell, míg klikkel, hogy mit is kell pontosan csinálni és azt hogyan, de ha ez megvan (az első játék után meglesz), akkor utána már sodró lendületet vesz a játék és könnyedén ráfordulunk a következő menetekre.