Beautiful Stranger – Úgy látszik a filmzenére nagyon rámentek eme válogatás kapcsán: most a második Austin Powers betétdala következik. Madonna utolsó 90-es évekbeli slágere: kellemes, retrós, de mégis modern hangszerelés (enyhén lopott dob-sample-kkel), vidám hangulat, a későbbi Amazing is erre hasonlít. Jópofa a furulyaszóló a végefelé.
Hollywood – Az elektronikus Madonna egyik nagy slágere: rögtön a füledbe mászik, köszönhető a jó dallamának és monotonitásának. Érdekes a folyamatosan mélyülő hangú rap a dal végén, én enélkül is el tudtam volna képzelni a számot.
Die Another Day – Mondom én, a válogatás fele filmzene, ez a darab például az azonos című James Bond filmhez tartozott. Figyelemreméltó megoldások jellemzik, de már-már öncélú néhol. Sok-sok effekt, torzítás, zaj: kicsit már nekem is sok, de tény, van egy sodrása. Mégis ez lett a legnépszerűbb Bond-betétdal. Az is érdekes, hogy a kislemez Madonna karrierjének 20. évfordulóján jelent meg (akkor volt az Everybody 20 éves). De ha már elektronika, én inkább az American Life-ot raktam volna ide.
Don’t Tell Me – Számomra kedves dal ez is. Valahogy a vonósok és a finom elektronika nagyon jól kiegészítik egymást. És milyen jó dolog cikket írni, mert így utánanéz az ember dolgoknak: a dal eredetileg Madonna sógorának a szerzeménye (Joe Henry – Stop), de ez előbb jelent meg, így nem is tudom mit mondjak. Maradjunk annyiban, hogy jó szám.
Cherish – Egy kis visszaugrás még a 80-as évekbe, egy nagy sláger erejéig. Ez a dal szintén nagy rádiókedvenc, bohókás, vidám szám, nincs vita miért került ide.
Celebration – No elérkeztünk a második CD végére is, mi más jöhetne mint a másik új dal? Ez az a tipikus eset, amikor az alap és az ének is jó, de ez sem Madonna. Értem én, ünneplés, meg minden, de ezek szerint csak én várok mást tőle. Amúgy a dal egy teljesen szokványos dance szám, Paul Oakenfold sem erőltette meg magát. Érdekes módon a klip nem ehhez a változathoz, hanem a Benny Benassi remixhez készült (csak úgy, mint anno a What It Feels Like for a Girl esetében, ahol az Above & Beyond átértelmezés kapta a főszerepet).
Hú, ez aztán hosszú volt, remélem van itt még valaki! Én összességében örültem a lemeznek és kellemes nosztalgiával tekintettem vissza a régi számokra, klipekre. Az újak nem nyerték el tetszésemet, de hát ez van, nem nekem fog megfelelni Madonna. Az, hogy 51 évesen megint tininek képzeli magát legyen az ő baja. Én addig is várom az igazi megújulást. A dalok összeállításával is voltak gondjaim néhol (hol van pl.: a Rain, a You’ll See, a Nothing Really Matters, a The Power of Good-Bye, az American Life, a Love Profusion, a Nothing Fails?). Másrészről örültem, hogy lemaradtak az énekesnőhöz méltatlan kislemezek (Jump, Give It 2 Me). A Celebration válogatáslemez – bár nem tökéletes - minden Madonna rajongónak kötelező, de erősen ajánlott azoknak is, akik érdeklődnek iránta és egy majdnem teljes képet szeretnének kapni napjaink egyik legnagyobb popikonjáról. Mert ő az.
Pactolous
2009-12-19 18:24 
0
15066
| Rovat: 
* jelölt mezők kitöltése kötelező!