Ha német rockzenekar akkor sokan egyből rávágják, hogy Rammstein (öregebbek esetleg Die Toten Hosen), de most hadd mutassak be egy újabb bandát. Tulajdonképpen nem véletlen, hogy felhoztam Till-t és zenekarát, hiszen a hatásuk egyből megmutatkozik. Germanus halandzsiticus fóbiában szenvedőknek üzenem: a nyelv ezúttal angol, a stílus az, amiben hasonlóságot mutat a két együttes. Csapjunk még hozzá a recepthez 2 evőkanál Linkin Park-ot és már el is jutottunk A Life Divided nevű zenekarhoz.
Debütáló albumuk (legalábbis a nemzetközi piacon az, a német wiki szerint ez a harmadik) a Passenger igen ígéretesre sikerült: tipikus egyszerű német metál, elektronikával nyakon öntve. Fémes szintik, kattogó dobok, súlyos gitárok, megkapó refrének, és egy igen változatos hangú énekes. Ha a második albumra mindebből még többet pakolnak fel (na jó, egynél több énekes nem kell), új kedvencet avatok. A slágeres felhangokkal rendelkező Heart on Fire nyitja meg a lemezt, az eklektikus Forever folytatja, a furcsa ritmusú és katonás gitárriffekkel teletűzdelt Anyone itt-ott nagyszerűen idézi a Rammstein szebb pillanatait. A legtöbb elektronika talán a Words dalba szorult, netán a következő single-t tisztelhetjük benne? A pergősebbre vágyók is megkapják a magukét, a Hey You nekik fog tetszeni, míg nekem a Doesn’t Count, aminek erőteljes 4/4-edes ritmusa nem egyszer bömbölt már a kocsiban. A Save Me akár egy new wave dal is lehetne, de a gitárok előbújnak a refrén alatt, a 80-as évek azonban az Other Side-ban is megjelennek, sőt, egy feldolgozás erejéig még meg is maradnak. Az Alphaville egyik legnagyobb slágerét vették elő a srácok, a Sounds Like a Melody új életre kelt általuk. Még egy utolsó durvulás a Change jóvoltából, majd pedig jön a meglepő lezárás, a beszédes című The End, ami karneváli hangszerelésével, önparodisztikus énekstílusával egyszerűen telitalálat.
Most kicsit azért vágjunk át a tömjénfüstön: tán úgy tűnik, hogy teljesen hanyatt vágtam magam az albumtól. Mondjuk úgy, hogy szépen leültem tőle: nagyon ígéretes banda az A Life Divided, kifejezetten kellemes az album, szurkolok nekik, hogy minél többen megismerjék őket (idén februárban voltak itt az Apocalyptica előtt, valaki volt ott?). Kíváncsi vagyok a második dobásukra is, távol álljon tőlem, hogy nagy szavakat használjak, de ha azon is legalább ilyen teljesítményt nyújtanak, akkor engem megvettek kilóra.
Pactolous
2011-05-23 21:55 
0
16554
| Rovat: 
* jelölt mezők kitöltése kötelező!