Zúztunk az Arénában... (Ákos - Arénakoncert 2011)
Pactolous
2011-11-24 15:21 
0
3417
| Rovat: Egyszeri, megismételhetetlen alkalom, 22 HD kamerával rögzítve, dupla CD-n, dupla DVD-n és Blu-Ray-en, hogy legalább lehetőségünk legyen ennek az alkalomnak a felvett változatát többszörivé, megismételhetővé tenni. Ez lehetett a célja Ákosnak és csapatának: egy méltó lenyomatot készíteni a májusi A Katona Imája lemezbemutató koncertről. Sikerült?
Természetesen, hisz Ákosról van szó! Most elfogultság nélkül? Akkor is, bár apróbb kötözködéseim lennének. De mielőtt az összes rajongó zsebében kinyílna (szív)sebészkés, leszögezném, hogy ezek szigorúan kukacoskodó, személyes jellegűek, így nem kell őket komolyan venni. Az Arénakoncert 2011 kiadvány (legyen az bármelyik formátum) megéri a pénzét. Az pedig már eleve jót jelent, ha egy koncert DVD-t legszívesebben mindegyik ismerősömmel végignézetnék „nesze, ez egy életre szóló élmény, nem a Disney Land!” alapon.  Magáról a koncertről már írtunk anno, Conquistador és én öntöttük ki lelkünket a buli után nem sokkal, kéretik azt elolvasni először, ha teljes képet akarunk kapni a kiadványokról. Ha makacsok vagyunk, akkor röviden így tudnám jellemezni a koncertet: monumentális, masírozós rock-buli, sok-sok tomboldával, némi pihenővel, iszonyat jó látvánnyal, nagyon pici fanyalgással. A dallista összességében nagyon jó volt, bár volt pár dal, ami át lett mentve korábbról, szinte ugyanúgy, illetve a Szindbád-turnéról is több nóta szerepelt, mint ahogy azt megígérték, de lehet, hogy csak túlságosan is hozzá vagyunk szokva már az újdonságokhoz. Szerencsére most a nagyon híres (és a már könyökünkön, sőt, a lábfejünkön is kijövő) slágerek az öltözőben maradtak, helyettük visszatértek az elfeledett és/vagy régóta nem játszott dalok. Aztán volt itt kérem Arénát betöltő kivetítő, tűzijáték, duett Janicsák Vecával, 36 ezer (plusz/mínusz pár ezer) lámpa, vicces önparódia, és egy olyan blokk, amit tüdővel, lábbal és hanggal alig lehetett kibírni.  Mi mással is kezdődhetne a koncert, ha nem egy Nyitánnyal? Az intró a História Park zenei témájával indít, hogy aztán szépen, lassan és titokzatosan átevezzen A Katona Imájába. A hangulat nyomasztó, vészjóslóan konganak a harangok, miközben a kivetítőn Ákos és egy milicista felvétel képei váltakoznak. A hangulat fokozódik, majd pedig a lábdob dobbanásaira beindul a buli: klasszikus, régi Ákos koncerteket idéző intró, talán egy kicsit elnyújtva, de ettől függetlenül telitalálat, és még most is beleborsódzik a hátam az élménybe. A tavalyi platinalemezes és Fonogram díjas nagylemez címadó dala picit visszafogottabb az albumverziónál, de érdemes a kivetítőre odafigyelni, rám nagy benyomást gyakorolt májusban. Alig ér véget az ima, máris érkezik egy réges-régi Bonanza Banzai dal rockváltozata, a Monumentum, amit először a Test lemezbemutató koncertjén hallhatott a közönség, de Az Utolsó Hangos Dal Ráadás turnén is előkerült. Itt most egy picit több elektronikával szólal meg, de a magja még mindig az 1994-es verzió. Buli, gitárszóló és tombolda és miegymás. Pihenés nincs, hisz a másik anti-sláger, koncertkedvenc, az Ideális Popsztár folytatja a számok sorát (itt jegyezném meg, hogy dicséretes dolog, hogy a bakik nagy részét is meghagyták, nem javították ki a stúdióban őket).  De haladjunk is tovább, egy nagyon rövid bemutatkozás után megtudjuk, hogy Minden Most Kezdődik El. Kötelező sláger, vonósok nélkül, picit rock-osabban, szintiszólóval: így, felvételről jobban tetszik. Alkalmi koncertlátogatóknak további csemege érkezik, az Alig Hitted és az Indiántánc fúziója (Az Utolsó Hangos Dal turné stílusában). Egy pöppet elektronikusabb a megszólalás, de nagy meglepetés nem ér minket (leszámítva a headbang-elő indiánokat a kivetítőn). A slágerek után egy kis lenyugvás érkezik az Óda személyében. Még most sem vagyok róla meggyőződve, hogy jó ötlet volt ezt a számot berakni a repertoárba mondjuk pl. a Minden Álom Véget Ér vagy a Senki Nem Tehet Mást helyett. Nagyon szeretem, félreértés ne essék, de ide, az Arénába, így, ebben a formában nem passzol. Talán ha nem csak a Krisztián és Ákos adta volna elő, hanem a többiek is beszálltak volna, más lenne az összkép. Sebaj, ha elaludtunk volna, a Szabadíts Fel felráz minket. No ez egy vérbeli koncertnóta, kevés szöveggel, de húzós hangzással, tapsoltatással, szólóval, stb. A Játékharc élőben nagyon bejött, a felvétel picit vesztett lendületéből, de én még mindig szeretem ezt a számot. Egy kis megafon-effektet el tudtam volna képzelni a középrészben :). A Fénybe Nézz megmutatja, hogyan is kell elandalítani, de egyúttal fel is emelni a közönséget. A dal mit sem vesztett gyönyörűségéből, csak a gitár tűnik el jobban a kelleténél.  Aktuális kedvenceim viszont még csak most jönnek! A Sámán Szól bevétele a dalok közé hatalmas ötlet volt, és – te jó ég! – milyen jól szól! Hű az eredetihez, de mégis, tempósabb, főleg a vége felé, iszonyat nagy nóta! A Láss Bennem Mást pedig már akkor is letépte a hajhagymáinkat, hát még most! Metál/dubstep egyveleg, Nero felhangokkal, ugyanakkor a klasszikus, eredeti változatot is megidézve. Nagyon eklektikus, ütős változat egy amúgy is kiváló dalból! A Nézz Szembe Vele funky-sabban szól, mint valaha, és az Áradásból és az Ölelj Meg Újrából átmentett karlengetés itt is működik. 2011 új belépője, az Utazó rock-osabb változata is nyerő választásnak bizonyult, nálam legalábbis megelőzte az eredetit. A koncert egyik csúcspontja, a nagy WTF?! momentum a Főleg Régen lett. Conquistador-ral sokat beszéltünk róla, vajon miként fog megszólalni élőben? Zúzósabb lesz? Elektronikusabb? Nos, erre nem számítottunk! A kivetítő felér egy videóklippel (netán egy Fluor paródia?), de a zenészek parodisztikus mozgáskultúrája, énekesünk előadásmódja is megér egy misét. Azt hiszem azok a Bonanza-rajongók, akik nem kaptak ott helyben szívszélhűdést, és megértették a kabát felakasztásának üzenetét, többet sosem teszik fel azt a kérdést, hogy mikor is áll össze a Bonanza Banzai. Szintén a régi Ákos koncerteket idézi a kötelező „egy szál gitáros” blokk. Ennek a főszereplője a Kéz a Tarkón című etűd lett, amely így talán még szívhezszólóbb lett.  Folytatódik a műsor a Tabula Rasa-val majd pedig a tavaly Szindbád-turné két legnépszerűbb dala következik: a böszmére vett Adj Hitet, és a tüdőgyilkos Szindbád Dala. A média által rendkívül felhype-olt duett, a Janicsák Vecával közösen előadott Érintő a vártnál kisebbet durrant, de tény, hogy most már sokkal jobban tetszik, és nem győzöm megvédeni a támadóktól (ugyanakkor megjegyezném, hogy csak egy Ákos-duett van, ami maga alá gyűr, az a Kentaur-féle A Szem). Ami viszont most jön, arra alig van szó: olyan számok következnek, amik a koncerten felértek egy 6 hónapos sorkatonai szolgálattal, de legalább egy Schobert Norbi fitnesszel. A régről előbányászott Tanulékony Szörnyeteg ismét telitalálat választás volt, utána a Keresem az Utam ’sweet iris mix’-e döngölt a földbe minket (egy kis tűzijátékkal együtt). Amíg az Új Törvény ismét egy kis dubstep hangzással kísérletezett, addig a Szeress Így csak úgy, önmagában szedte le a fejünket. A legnagyobbat szerintem erre a számra tomboltunk… Ha Ákos koncert, akkor legalább két Bonanza dalnak szerepelnie kell a kínálatban, ezúttal a Monumentum mellett a Kihalt Minden kapott helyett. Amellett, hogy nagyon jóra sikerült ez, az eredeti változatból is építkező verzió, kicsit sajnáltam, hogy nem egy másik, eddig még nem feldolgozott számra esett a választás (Provokatőr például? Hmm? Adja magát egy punk hangszerelés…).  És amikor azt hittük volna, hogy egy ilyen blokk és a visszatapsolás után egy kis nyugi következik, Ákosunk majomként rohan elő a háttérből. Te jó ég, ez a Majom a Ketrecben! Bírjuk még hanggal? Bírtuk… igaz, alig… A várva-várt pihenés az Ölelj Meg Újra képében érkezett meg, bár a karlengetésben is el lehet ám fáradni. Kis vidám hangulat, egy Ákostól igen meglepő és Bánfalvi Sanyitól erősen elvárt befejezéssel, hogy aztán – nomen est omen alapon – Az Utolsó Hangos Dal zárja a koncertet. Mindezek után Isten adott nekünk egy jó éjszakát, immáron sokadjára. Taps, szép volt fiúk! Mik a sirámaim a kiadványokkal kapcsolatban? Én kb. 2004 óta hiányolom Az Utolsó Hangos Dal turné zúzós, súlyos gitár-hangzását. Bár most az összkép jobb, mint például a Még Közelebb DVD-n, még mindig nem érzem elég erősnek azokat a hangszereket (főleg úgy, hogy Zalán gitárja a jobb oldali csatornába lett száműzve). Ugyanakkor a dobok iszonyat jól szolnak: nincs semmi tésztahangzás, hallatszódik, hogy Sanyi odateszi magát keményen, sőt, a DVD-n látszódik is (gondolok itt a nem egyszer eltörő dobverőkre). Ahogy említettem, tetszetős, hogy a kisebb szövegtévesztések nagy része nem került a vágóasztalra, ugyanakkor a DVD-n nagyon sok felvétel van a próbáról bevágva. Ez mondjuk engem nem zavar, de olvastam ilyen leleplező hozzászólásokat, miszerint: „de hát Veca is elrakta a mikrofonját tánc közben!” és a többi. A dalsorrendről már értekeztem, igazából én örültem volna több ritkaságnak, elfeledett nótának, hisz annyi, rég nem játszott slágere van még Ákosnak, de úgy néz ki, kellettek a kapaszkodók, a rutinból eljátszható, begyakorolt dalok. Nem tértem ki még a Blu-Ray-re, ennek az az oka, hogy csak egyszer láttam, de akkor a hihetetlenül éles kép nagyon nagy hatást tett rám, így ha Ákosék előállnak egy 3. Blu-Ray lemezzel, óhatatlanul is be kell majd szereznem egy lejátszót. Summa summarum: a 3 kiadvány bármelyikét is válasszuk, nem járunk rosszul, mert minden felesleges, rosszmájú, cinikus megjegyzésem ellenére az Arénakoncert 2011 ütős anyag. Csak ajánlani tudom, hangosan, nagy képernyőn, többedmagunkkal érdemes megnézni/lejátszani őket. Ahogy mostanában Ákos is emlegeti, ez egy korszak lezárása, annak is egy méltó megünneplése, hisz jövőre már itt vannak az új dalok, az új album, az új turné, az új zenekar. De addig meg bőven elleszünk ezzel a triumvirátussal!  |
Hozzászólás
* jelölt mezők kitöltése kötelező!