Alap anyag (Cosmic Gate - Materia - Chapter.One)

Írta Pactolous Dátum 2017-01-26 19:08 Hozzászólás 0 Olvasta 2488 | Rovat: Zene / Mozi / Könyv »

Alkotói válság. A művészek gyűlölt nemezise. Őrjítően bosszantó amikor akadály kerül a kreatív folyamat legelejére. Ennek ellentétével speciel én még nem találkoztam közvetlenül, de előfordul, amikor úgy záporoznak az ötletek, mint nyugdíjas otthonban a kiabálások. Biztos szédítő érzés lehet, és úgy néz ki a Cosmic Gate is ilyen korszakot él meg, hisz a duó most kijött egy fél albummal. Egy bummal... vagy albbal. Mi van?

Nem véletlenül szerepel ott a Chapter.One jelző a lemez címe mellett. A Materia előreláthatólag egy két részes anyag lesz, amiből az első most jelent meg, a folytatás pedig ebben az évben, de majd csak később várható. A trance duó szerint egyszerűen most annyira sikerült megragadni azt a hangzásvilágot, amit sajátjuknak éreznek, annyi ötlet került elő, annyi előadóval dolgoztak, hogy az már túlmutatott egy normál hosszúságú albumon. Így ahelyett, hogy egyre erőszakoltak volna fel 20 számot, inkább felosztották kétfelé; nem is kell annyi időt várni a következőre, de nem is kapnak túl keveset a rajongók. Ez majdnem egy EP, de mégsem az, nagylemez, de mégsem az. Tetszik érteni?


Az első etap kilenc számot tartalmaz, ezek között vannak ismerősök, de teljesen újak is. Valóban nem túl hosszú, de a folytatás tudatában ennyi most pont megfelel. Főleg, hogy a minőség egyáltalán nem ingadozik, a srácok nem tévedtek abban, hogy most fején találták a szöget. A Materia ízig-vérig Cosmic Gate, jellegzetes hangzásuk a végsőkig csiszolva, de pont annyi újdonsággal tálalva, ami elegendő. Már a Start to Feel is egy kerek egészet alkotott, és itt sincs okunk a panaszra, maximum a felépítést illetően. Én a klasszikus album híve vagyok, nem pedig az ilyen felosztott rendszerű megjelenéseké, de hát ez van, majd kihalok én is egyszer.

Fall Into You (with Jes)
Ha Jes énekel nekünk, akkor alapból 5 pontról indulunk a 10 felé. Ez tény, legalábbis én nem találkoztam még számmal, amiben ő énekelt és botrányos lett volna. Ez a dal még tavaly év végén köszönt be gyorsan és nekem már akkor megtetszett. Az andalító melódiák és a karcos keménység kettőssége, ahogy az a bandától elvárható, nem csak elviszi a hátán a nótát, hanem felrepteti az égbe.

Spectrum (with Ilan Bluestone)
Egyik kedvenc trance producerem egyike Ilan Bluestone, aki majd ha egyszer kiad egy albumot, azt nem hagyom ki semmiképp. Enyhén bizsergető érzés, hogy most a CG-vel dolgozott össze, három zseni egy stúdióban az mindig ígéretes jelenség. Érzésem szerint talán lehetett volna a végeredmény lehengerlőbb is, de az ördög a részletekben rejlik, és ha ezekre odafigyelünk, akkor rájöhetünk, hogy ez bizony egy finom dal lett.

Edge of Life (with Eric Lumiere)
A Falling Back folytatása is lehetne akár, és bevallom őszintén először nem is tetszett annyira, pontosan a hasonlóság miatt. A hangszerelés, Eric éneke, a hangulat mind-mind ismerős elődjéből, így átsiklottam felette. Lám, érdemes más kontextusban is meghallgatni, mondjuk így, mert képes másik arcát is megmutatni. Erőteljes, hangulatos, profin megszerkesztett dal, még ha sok újdonságot nem is mutat fel.


A "Fall into You" című szám dalszöveg videója

Dynamic (with Ferry Corsten)
Ferry-vel tavaly összehozták a srácok az Event Horizon-t, ami egy kegyetlen jó, hibrid sláger lett, imádtam. Nem sokra rá megalkották a következő kollaborációt, ami szerencsére nem lett erőltetett, ez egy teljes értékű, különálló dal. A szolid zúzdás részek közé beékelődött egy klasszikus trance számokat idéző kiállás, és kicsit lehet húzni a szánkat egy bizonyos hang miatt (Azzido Da Bass - Dooms Night, valaki? jó, volt a Déja Vu - I Can't Stop című számában is... biztos emiatt "ismerős"... hehe, ugye, mert déja vu... mindegy), de nagyon nem érdemes.

Fight the Feeling (with Alastor)
A közreműködők sorába az az Alastor állt be, aki eddig Gareth Emery-nek és Jerome Isma-Ae-nek is segédkezet nyújtott, nem is akármilyen daloknál (Hands, Floyd, Smoke & Mirrors). Épp ezért ez a szám érezhetően a progresszív irányba kanyarodik, elvontabb hangulatokkal dolgozik, de nem maradnak el a dallamok sem.

The Deep End (with Tim White)
Nem mentes a kliséktől, de összességében ez sem egy rossz szám. A dalon végigmegy egy szintetizátor, Tim White éneke meglepően illik hozzá és a kiállás utáni rész is erőteljes. Kíváncsi vagyok, hogy ebből még hoznak-e ki még valamit, mondjuk egy remix formájában!


Az "Edge of Life" című dal videoklipje

am2pm
2016 egyik kedvence, ami le se tagadhatná, hogy Cosmic Gate. Annyira nem, hogy még ide is átmentették azt a szinti hangszínt, amit még 2009-ben használtak (talán) először és azóta sokszor. Az atmoszféra, a szépen kiteljesedő harmóniák és a hangszerelés azonban még így is lehengerlő.

Fireflies (with Julie Thompson)
Akad azért lassú tétel is ezen a minilemezen, ahol a fiúk kicsit szabadjára engedték kezüket. A megszokott hangszerek mellé bepakoltak még deep house számokat felidéző lejjebb torzított énekhangokat, tört ütemet, a saját magukra jellemző basszust (ami egy nyugodtabb tételnél igazán meglepő), de ezek csak formai dolgok. A dal lelke is teljesen rendben van, annyira, hogy én az album egyik csúcspontjának tartom ezt a számot.

Halo
Még egy utolsó hajrá egy olyan nóta képében, amit csak a CG készíthetett el. Autentikus az élmény, de apróbb, ügyes variálások itt is megbolygatják a szokásos felállást, épp annyira, hogy ne ásítozzunk nagyokat. Persze a dal ennél jobb, de érezhetően elég ennyi.


Az "am2pm" című szám videoklipje

Bizony, az utolsó mondat engem is meglepett. Mint mondottam volt, én a 12-13 számos albumok híve vagyok, mégis a Materia kiváló és elegendő élményt nyújt. Persze a legjobban akkor örülnék, ha a jellegzetes számok mellett több olyan, meglepetést nyújtó tétel is szerepelt volna mint például a Fireflies. Nem azt akarom, hogy töltelékszámokkal dúsítsák fel ezt a kilenc dalt, nem, de szerintem simán abszolválták volna a feladatot, főleg ha a második részre is tartogatnak nagy dobásokat. Persze így több a pénz, értem én, és így sem jártunk rosszul, csak ez nem vigasztal. Mindenesetre kíváncsi leszek a Chapter.Two megjelenésekor hogyan érzek majd, ha annak is minden száma ilyen nívót képvisel, akkor nyilvánosan megkövetem magam az új üzleti modell előtt.


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!