Vény nélküli nyugtató (Dido - Still on My Mind)

Írta Pactolous Dátum 2019-04-03 21:18 Hozzászólás 0 Olvasta 350 | Rovat: Kritika »

Az nem létezik, hogy 2013 hat évvel ezelőtt volt! Nem, nem, a matematika téved, az idő rosszul telik, az Univerzum megbolondult! Pedig így van, Dido legutóbbi albuma akkor jött ki, mégsem érzem az eltelt időt (lehet le kéne jönni a könnyű drogokról?). Imádott énekesnőnk úgy tűnik érzi, persze nem azért, mert az új lemeze tele van hátfájós nyögésekkel (na!), nem. Az album bejelentésével együtt érkezett a jó hír, miszerint 15 év után újra turnéra indul.

A Still on My Mind megjelenését nem előzte meg hosszú reklámkampány; lehet, hogy tévedek, de szerintem kb. 2 hónappal a megjelenés előtt jelentette be Dido, hogy új lemez készülődik. Sőt, igazából már készen is volt, elmondása szerint először saját magának formálta készre a dalokat és amikor úgy érezte, mindre büszke és kész rá, hogy megmutassa a világnak, csak akkor lepett meg mindenkit vele. Igazi örömzenének ígérkezett tehát a lemez, Dido újra együtt dolgozhatott testvérével, Rollóval, anélkül, hogy a kiadó hatalmas nyomását és slágerkövetelő lehelletét érezte volna vállán és tarkóján. Elég nagy imádattal tekintek az énekesnőre és munkásságára így engem sikerült izgalomba hozni ezen hírek hallatán és csak akkor álltam meg egy pillanatra, amikor az első fecskéket bemutatták. Dido zenéje eddig is visszafogott, finom és melegséget árasztó volt, de most mintha még lejjebb vették volna a gázt. Vajon istenien édesgető hangja és muzsikájának hangulata elég lesz-e ahhoz, hogy elfeledtesse a nagy slágerek hiányát?


Hurricanes
Nem is tudom hogyan vélekedjek a kezdésről: merész vagy meggondolatlan húzás egy ilyen mértéktartó dallal indítani egy lemezt? Ráadásul ha jól emlékszem elsőként ehhez is készült videó. Nos, aki egy újabb White Flag-et szeretett volna, az könnyen lehet, hogy hoppon marad (inkább a Safe Trip Home album hangulatát hozza), de sírni nem érdemes, a Hurricanes egy kiválóan felépített dal! Tény, hogy visszafogottan indul, egyetlen egy gitár kíséri csak Dido bizsergető hangját, de a háttérben folyamatosan tör elő a feszültség. Kicsit nem figyelünk oda és máris odaértünk a csúcsponthoz majd a lecsengéshez! Kétség sem férhet hozzá, az egyik legerősebb momentuma az egész albumnak: adjuk át magunkat a zenének és akkor a hatás nem marad el!

Give You Up
Hogy főhősnőnk hangja mennyire imádnivaló, azt talán ez a dal mutatja be a legjobban a lemezről. Az aprócska elcsuklások szegény Dolores-t juttatják eszembe a The Cranberries-ből, a blues-os hajlítások pedig pont jókor jönnek, ahogy a kórus is kellett bizony oda, ahova kerültek. Miért is? Azért, mert picit túl csendes a nóta. A hangszerelés nem adott helyet semmiféle dobszekciónak, pedig a dalszöveg témája akár indokolná is a hangsúlyosabb megszólalást. Kicsit sajnálom, hiszen tényleg egy pazar dal még a lágyság ellenére is.

Hell After This
Nem kicsit futott fel a szemöldököm, mikor először megszólalt ez a dal a lejátszómban. Érdekes és furcsa, de pimasz, szerethető dallamokkal dolgozik, ellenben a hangszereléssel nem vagyok megelégedve. Egy ilyen nóta megérdemelt volna egy teltebb megszólalást, de sajnos be kell érnünk a ciki dobalappal, a súlytalan basszussal, a ritkán jelentkező trombitákkal és a túl halkra vett gitárokkal. Hol vannak már azok a régi, jó, trip-hop beütésű dobok?

You Don't Need a God
Elég egyedi módon indul ez a szám is, ugyanakkor az egyre több hangszín bekúszásával sokkal telítettebb is lesz. Nem állítom, hogy egy tetőpont nem tett volna jót a dalnak, de az egész annyira andalító és nem egy helyen még így is meglepő, hogy inkább nem piszkálom.


A "Hurricanes" című szám dalszöveg videója

Take You Home
Nehéz helyzetben vagyok. Végre itt egy tempósabb nóta, az elektromos alap pedig egy kislemezt sejtet előre és meg is van benne a potenciál, csak éppen nem ebben a formában. Félreértés ne essék, kellemes darab, de a hangszerelés fájóan egysíkú, épphogy a refrén alatt variálódik meg egy pöppet a dallammenet. A végére sajnos menthetetlenül unalmassá válik, és ezt rosszul esik leírnom, de ez van. Szóval ha maxira kerülne én javasolnék egy átdolgozást!

Some Kind of Love
Most meg úgy érzem magam, mint a nyers csirkehús, nyáron a tárcsánál: pácban vagyok. Ez a dal egy végletekig lecsupaszított darab, ritmus szekció nincs is, csak gitár és szinti kíséri Dido egyébként angyali hangját. Ezzel még meg is barátkoznék, de én a verzék alatt reménnyel készültem fel a folytatásra, a refrén viszont minden pozitívum ellenére is csak a sablonos jellemzőt kaphatja meg. Az akkordmenetek túlságosan szokványosak, ha már kevés pluszt mutat fel, illendő lett volna zenei egyediséggel felvértezni.

Still on My Mind
Ijesztően üresen indul, a teljes kétségbeesés ölelt körbe, de mentőöv híján Dido hangjába kapaszkodtam, reménykedve, hogy azért lesz ebből valami. Szerencsére most reményeim beteljesültek. Ez a nem túl hosszú nóta a végére gyönyörűen kiteljesedik, szolid monumentalitásba vált át, ami még nagyobbat üthetett volna, ha még egy plusz refrénnel és egy bridge résszel megfejelik (meg normális dobokkal, de ezt már csak halkan mondom), de nem akarok telhetetlennek tűnni. Ez egy príma dal, méltó is címadó szerepére!

Mad Love
Érdekes szám: alapvetően elektronikus és hajlamos ugyanazokat a taktusokat ismételgetni (a refrén különösen), ám apró hangszerelésbeli variálásokkal ügyesen palástolják ezt (kár, hogy az akusztikus verzióban szereplő blues-os hajlítások elmaradtak). Általában a legtöbb albumon szerepel egy "szokni kell" jellegű nóta, nos, itt éppen ez az, még az is lehet, hogy a jövőben megszeretem.


A "Give You Up" című dal videoklipje

Walking By
Ha a megszólalást nézzük, akkor ismételten egy nyugodt, lassú dallal van dolgunk, zongorával, vonósokkal, üstdobbal és ha nem figyelünk a szövegre még talán azt is hihetnénk, hogy ez egy vidám szám. Pedig nem! Dalszöveg szempontjából talán az egyik legkeserűbb az albumról. Nekem bejött ez a kontrasztos megoldás.

Friends
Az akusztikus pihenő után ismét a szintiké a főszerep és el sem hiszem, hogy ezt én írom le, de elég nagy kár. Dido hangja ismét csodás, de a kíséret eléggé lapos, az említett szintetizátorok unalmasak és jellegtelenek és az alapütem is kényelmesen semmilyen. Másféle hangszerelésben sokkal nagyobbat üthetett volna ez a dal.

Chances
Úgy voltam mérges erre a számra, hogy közben nagyon tetszett. Skizofrén helyzet? Az. Nem tehetek róla, több ízben elhitették velem, hogy végre egy normális dobalapot kap a nóta (akár egy sample formájában is), de sajnos csak néha-néha jelentkezik egy fillezés erejéig. Az sem különösebben nyerte el tetszésemet, hogy Dido hangja alá a refrénkor beraktak egy kis vocoder effektet. Mindenesetre ha ezeket nem nézem, akkor ez egy igencsak nagyszerű dal, szép emelkedéssel, Dido-hoz illő hangulattal.

Have to Stay
Az abszolút minimalizmus jegyében íródott meg az utolsó szám, amiben a főszereplő hölgyeményen kívül csak szintivonósok szerepelnek, azok is csak egy hangot tartanak ki a dal feléig. Ezt viszont most egyáltalán nem tartom problémásnak, a záró jelleghez ez teljesen passzol, ráadásul a dalszöveg nálam nagyon betalált. Ahogy Dido szinte már himnikusan énekli, hogy "nem hagylak el, még akkor sem, ha a fényt felváltja a sötétség, ha elfordulsz tőlem, ha a szavaid már nem olyan kedvesek, ha ellöksz magadtól, akkor sem, mert ezt hívják szeretetnek, de amikor megmutatod, hogy egymagad is rendben leszel, akkor én mosolyogva elmegyek." Hátborzongatóan csodaszép útravaló üzenet egy anyától gyermekének. Kalap le, főhajtás, tapsvihar!


A "Mad Love" című szám akusztikus verziója

Fogalmam sincs, hogy a Still on My Mind miként marad meg emlékezetemben. A korábbi Dido albumokat imádtam, szerettem, de itt most a katarzis annyira nem vágott a földhöz, pedig igazából semmi baj sincs vele. Nem is igazából a mindenséget meghódító slágereket hiányolom (mondom, nincs újabb Thank You, White Flag, de még Let Us Move On sem), hanem azt a bizonyos megmagyarázhatatlan pluszt, ami az eddigi dobásokban megvolt. Ettől függetlenül örülök az albumnak és remélem, ez nem egy búcsú a hölgyeménytől. Ha pedig Dido andalító hangja minden mást elfeledtet nálad, akkor ezt a lemezt is szeretni fogod, sőt, szerintem idővel én is.


(Ezt a pontszámot nyugodtan vehetjük 10/7,5-nek, csak olyat nem szerkesztett a grafikusunk... nincs is grafikusunk)


Hozzászólás
A cikkhez még nem érkezett hozzászólás. Legyél Te az első!

*Név:

*E-mail (Nem jelenik meg.):

Weboldal:

*Hozzászólás (HTML nem engedélyezett.):

Biztonsági kód:
Biztonsági kód, frissítéshez kattintson a képre.


* jelölt mezők kitöltése kötelező!